Az nem normális, ha eljutottam oda, hogy nem tudom komolyan venni a nőket?

Azt állapítottam meg a nőkről (így általánosságban), hogy a férfit csak férfinak tudják elképzelni, de nem nézik, milyen ember. Ha nyitottan, korrekten és őszintén közelítesz egy nő felé (mint egy másik férfival tennéd barátkozásnál), mész a barát zónába. Csak az a fontos, hogy magas légy, jóképű, határozott, ambiciózus és jó legyen veled a szex, tehát csak a státusz és a külső adottságok (fellépés) a fontos. Egyetlen nő nem nézi a belső tulajdonságokat, hogy korrekt vagy-e, megbízható, hűséges, megértő, figyelmes, gyengéd, őszinte, érzelmes, intelligens stb. Azt gondolom ezeket a nők valamiért fel sem tudják mérni...ezt tapasztaltam. Persze jellemzően a legtöbb nő ezen sír a szakításokkor, hogy "megcsalt, erőszakos volt, átugrotta az élőjátékot, figyelmetlen volt", de ahelyett, hogy ezúttal szolidabb, korrektebb srácokat választaná, megint kiválaszt egy s*ggfejt, aki izgalmas és kiszámíthatatlan.

Én eljutottam oda, hogy akármilyen nővel találkozom, legyen 18 vagy 25, magas vagy alacsony, szép vagy átlagos, egyetemet végzett vagy sem, mind ugyanolyan a szememben ösztönösen. Ha tudom mit akar hallani, simán átverem és a kezeim között van. De én nem szeretek senkit kihasználni, habár tudnék.

Hogyan vegyen újra komolyan a nőket, hogyan legyek ismét idealista, aki hiszi, hogy a két nem közös metszéspontja nem csak a szex?