Mi tévő legyek, hogy távkapcsolatban élünk, és így nincs jövőnk, mert egyikünk sem képes otthagyni szülővárosát? Ráadásul várandós lettem, amit még nem mondtam neki.

Babát nem szeretném elvetetni, már 7 éve örülnék neki. Máskor beszéltünk arról, hogyha terhes lennék, ő akkor sem akarna költözni. Kompromisszum kész vagyok én szinte bármire, már felvetettem korábban a köztes város ötletét, de ő semmit nem enged. Csak odaköltözésemet tartja reálisnak. Bennem meg ennyi tartás kell, hogy legyen (főleg, hogy nem szimpatikus a városa), hogy ha semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, akkor nem fogom magam feláldozni. Egy kapcsolaton két embernek kell dolgoznia, nem egyik félnek megtenni mindent érte. A babát meg csak azért félek elmondani, mert nehogy utána direkt nehezíteni akarja majd a babán keresztül az életemet.