Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy tudnám rávenni, hogy az én városomba költözzön? Nagyon jó lenne a segítség részetekről!
Ez nem egy egyszerű döntés. Rossz ha kis távkapcsolat van elég ha az már 30km (tudom ez nem távkapcs) de ha komolyan gondolják a felek akkor az a 30km is sok lesz...valakinek költözni kell.
Ha egyik se mer változtatni akkor az baj lesz, és nem sül ki belőle semmi jó.
Az a baj h a munka is igencsak beleszól a dologba.
Az, hogy miért nem akar hozzám költözni, a következő indokokból áll:
1., Jó munkahelye van, miért adná fel?!
2., Nem akarja, hogy az anyukám közelében legyünk. (Két dudás egy csárdában eset van, egy az egyben ugyanolyan mindkettő, de ha együtt vannak, szépen megvannak. Az meg őt nem zavarja, hogy én az ő anyukája közelében vagyok...)
3., Mert meg akar leckéztetni. (Nem tudom, hogy miért és mi ebben a lecke...)
ha áldozatnak érzed, az nem jó, olyanra nincs szükség, mert abból csak tüske lesz a jövőben, ami nem hat jól a kapcsolatra
abban viszont a pároddal értek egyet, h bizony fontosabb kell legyen egy idő után a pár,mint a család, de ez csak abban az esetben, ha ez ő is teljesíteni tudja, ezzel nem azt mondom, h fordíts hátat a szüleidnek, csak bizony egyszer ki kell repülnünk a családi fészekből...
Igen , az álláson sok múlik.
Ha nincs pénz nincs miből megélni!
ÉS amelyikőtöknek jobb az állása biztosabb, jobban fizet nyilván annak nem érdemes feladnia.
Ez egy ilyen világ.
Jó állást nehéz találni.
Ha ő mondjuk keres 300 e Ft-ot, te meg 100 e Ft- ot ekkor nyilvánvaló h nem fogja feladni az állását.
Előszeretettel kirepülök a családi fészekből. Nem is nekem van szükségem a szüleimre, hanem nekik rám. Idősek, mindig a munkának éltek és most nyugdíjas korukban csak a betegségek jönnek és a problémák. Mind anyagi, mind fizikai (kertben való segítség, ...), mind lelki (egy unoka valóban jót tenne).
A párom is áldozatként élné meg, csak a különbség annyi, hogy én minden erőmmel azon lennék, hogy boldoggá tudjam tenni és sikerülne is, míg ő nem is pedálozna annyira (férfi lévén nem az az érzelmeket kimutató fajta).
csak az volt a benyomásom, kicsit jobban beleszólnak a szüleid az életedbe a kelleténél, te nem érzed így?
én nem unokát szeretnék majd szülni, hanem gyereket
segíteni akarok, mielőtt félreértenéd, sokan provokációnak vélik a soraim, pedig nincs ilyen szándékom
Köszönöm a hozzászólást, valóban érdekel a véleményetek és legfőképpen tényleg örülnék, ha valaki tudna tanácsot adni, miként lehetne átcsábítani egyik helyről a másikra.
Szüleim kicsit rám akaszkodnak, mert nincs más, akire számíthatnak, én pedig nem akarom cserben hagyni őket. De nem szólnak bele az életembe, nagyon liberálisak, csak fontos vagyok nekik és nem szeretnének elveszíteni. Én sem őket. És messziről nem tudok rajtuk segíteni.
Úgy lennék a legboldogabb, ha itt lenne a párom, együtt laknánk a saját házunkban és én bármikor meg tudnám látogatni a szüleimet. Ennyi az összes vágyam, ezt szeretném csupán elérni.
Szia!
Mi lett azóta veletek?
Ugyanebben a cipőben járok jelenéeg, és már esküszöm a szakításra gondolok egyre többet...pedig nagyon szeretem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!