"Szeretem, ahogy itt sertepertélsz körülöttem" - most erre mégis mit mondjak?

A párommal beszélgettünk az összeköltözésünkről, ami fél éve történt, a kapcsolatunk kezdetével egyidőben. Ő még sosem élt együtt senkivel, velem is muszájból indult, de aztán ottragadtam. Ezt eleinte nehezen dolgozta fel, mert mindig is egyedül élt, sosem volt olyan, hogy ne tudta volna magára csukni legalább a szobaajtót. Voltak is komoly veszekedéseink emiatt.

Az utóbbi időben viszont többször hangzott el a kérdésben látható mondat, amihez egyébként mindig hozzáteszi, hogy őt is meglepi (az előző barátnői ha 3-4 napot nála töltöttek, akkor már hazaküldte őket, mert zavarta, hogy sosincs egyedül, nálam viszont soha nem fordult úgy a dolog, hogy hazaküldjön, ha veszekedtünk, akkor sem).

Igazából azon vagyok fennakadva, hogy nem degradáló egy kicsit ez a kijelentés? Én ilyet maximum a cicámra mondanék. Emiatt kezdett el zavarni kicsit, mert nem akarok amolyan "szobacicus" barátnő lenni.

Lehet ebben valami, vagy nagyon túlreagálom?