Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, Asszonyok! Hogy lehet ezt jól kezelni? (párkapcsolat)
Párom nagyon nehéz természet. Elvárásai vannak, amiket keményen megkövetel. Emiatt szoktak is vitáink lenni. Ami minden esetben ugyanúgy zajlik. Ő egyszercsak bevágja a durcit. Nem szól hozzám, kerül, ha kérdezek valamit akkor fél szavakban mormog valamit. Mikor kérdezem mi baja, akkor a válasz mindig: Semmi. Ezt eljátszuk egy párszor, miután pedig már az én agyam is begőzöl. Pár óra némaság után végül mégis én vagyok az, aki újra kezdeményez, megkérdezem, hogy mi baja, ismét újra és újra, míg végül csak kibújik a szög a zsákból. Persze ilyenkor mindig kiderül, hogy valamit én rontottam el, mert bunkó a természetem, vagy nem hallom a telefont, ha csörög. Viszont az is kiderül, hogy annyira apró dolog (számomra legalábbis), hogy a pár órás duzzogást lelehetne tudni fél óra szitkozódással és kész. Persze ellenkező esetben, ha ő bánt meg engem és ezt szóvá teszem, akkor hisztis vagyok.
Számtalanszor elhatároztam már, hogy ha legközelebb látom, hogy valami baja van, akkor hagyom a fenébe, majd megbékél. Ez mégis mindig meghiúsul, tartom magam egy ideig, de nem tudom elviselni, ha ilyen, főleg az idő előre haladtával, főleg, hogy tudom az ilyen viselkedés mindig miattam történik. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy már megint mégis mit rontottam el.
Már számtalanszor mondtam neki, hogy ha baja van, akkor inkább azonnal mondja meg, mert csak feleslegesen idegesítem, őrlöm magam.
Mit tehetnék, hogy tudjam ezt kezelni és ne a saját idegeim és önbecsülésem tegyem tönkre?
Van még valaki, aki hasonló helyzetben van? Hogy kezeled? Hogy tudsz magadon uralkodni?
Sehogy, ez nem párkapcsolati, hanem személyiségbeli probléma. És a hiba az ő készülékében van.
A páromnak is vannak néha ilyen megmozdulásai. Eleinte képes volt azt eljátszani, hogy este bedurcizott és úgy feküdt le. Másnap estére volt hajlandó egyáltalán szóba állni velem.
Talán a harmadik eset alkalmával elmagyaráztam neki, hogy egy párkapcsolat csak úgy működik, ha a felek szépen leülnek és elmondják a másiknak, mi bajuk van. És ha nem büntetni akarják a másikat (ezzel a duzzogással - tudatosan vagy tudat alatt, mindegy is - ő téged akar megbüntetni azért, amit elkövettél), hanem együtt dolgoznak azért, hogy mindkettejüknek jobb legyen. A monológom záróakkordja egy ígéret volt, hogy ha még egyszer ilyet csinál, akkor bizony otthagyom, mert ezzel tönkreteszi az önbecsülésem, azt pedig senkinek nem engedhetem meg.
Hússzor visszakérdeztem, tudatosítottam benne, hogy tényleg felfogta, amit elmondtam.
A következő alkalommal, amikor elkezdte a duzzogást, szépen elkezdtem összepakolni. Egyébként elszánt voltam, mert tényleg otthagytam volna, mert pontosan tudom, hogy egy ilyen kapcsolatból lelki roncsként kerül ki az ember lánya.
De szerencsére nem kellett túl sokat pakolnom, annyira megijedt, hogy elhagyom, hogy rögtön felhagyott a duzzogással. Azt mondta utána, hogy egész addig nem hitte el, hogy meglépném ezt.
Azóta ha látom rajta, hogy valami baja van és nem mondja el, csak emlékeztetem arra, hogy ugye tudja, hogy a kapcsolatunk csak akkor működhet, ha megbeszéljük a problémákat. Egyelőre úgy tűnik, működik :)
Egyébként érdemes a témának utánaolvasni, könyvtárnyi irodalma van, ez ugyanis a családon belüli erőszak egy enyhe formája. Vagy egy arrafelé vezető lépcső, mindegy is. Ugyanis az egész abból táplálkozik, hogy a párod úgy gondolja, hogy neki joga van téged megbüntetni a vélt vagy valós elkövetett hibáidért. Tulajdonképpen ebben a fázisban még simán vissza lehet fordítani a dolgot, egyszerűen rá kell ébreszteni, hogy nem, semmilyen joga nincs ehhez. Innentől okafogyottá válik a duzzogás.
Második voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!