Ki mit gondol arról, hogy "Semelyik nő sem hercegnő"? Kor, nem. én egy 26 éves férfi vagyok.

Én úgy érzem, anno valami szinten talán más voltam ilyen téren, mint a többi nő. Mindig is úgy éreztem, hogy, ha lesz is partnerem, kedves legyen, törődjön velem, legyen figyelmes és persze szeressen. Egy erőszakos zsarnokot nem tudtam volna vonzónak találni. Magas elvárásnak tűnik lehet, de cserébe úgy voltam vele, hogy sem a külső, sem a pénz nem érdekel egyáltalán.

Idővel megismertem egy ilyen pasit. A leírás alapján, amit belinkeltél, ő tipikusan az a pasi, akit a nők nagy része abszolút észre sem vesz. Ő is így gondolta egyébként magáról.

Nem volt első látásra láng, a lelkébe szerettem bele, hosszú idő után. Olyan mértékben, hogy az kb. leírhatatlan. Utána persze legalább ennyire kívántam is. Nagyon értékes embernek tartottam.

Úgy éreztem nagyon szerencsés vagyok, mert más lányokkal ellentétben olyanba vagyok szerelmes, aki tényleg törődik velem, aki tényleg velem akarja leélni az életét, megbecsül és szeret. Az anyagiakat meg majd közösen megoldjuk. Olyan volt, mint egy gyönyörű álom kb.

Aztán fel kellett ébredni. Az az ember, akibe beleszerettem, kedves volt, türelmes, én voltam a mindene, kb. tenyerén hordozott olyan lett, mint akit kicseréltek. A kapcsolatunk véget ért, én meg kb. olyan lettem, mint aki meghalt valami szinten. A lényem egy része legalábbis biztos.

Nem sokkal később megismertem egy szintén nagyon rendes pasit, de már csak a hibákat kerestem benne. Azt lestem, hogy a figyelmessége mögött hogy változna át kegyetlen szemétté, akinek csak egy rongy lennék, mint exemnél.

Így lettem kb. olyan amilyen. Már nincs ilyen értékrendem. Már számít a pénz, számít a külső és nagyon háttérbe szorult a belső. Szerintem rossz ember lettem, de többé már nem tudnék hinni így egy pasinak sem. Inkább vonzódom ahhoz, akinek van önbizalma, szexuálisan vonz, bejön.

Ezt csak azért írtam így le mert nagyon sok pasi siránkozik ezen az oldalon, hogy miért nem kellenek a normális pasik a lányoknak. Hát így készül egy szemét nő…

17:11 amit írt, az alapján már szinte a fél világ egy köcsög kétszínű pénzéhes csak szexet akaró nőkből és férfiakból állna.

Te nem tudtál túllépni azon h megváltozott a párod , viszont annyira szeretted h nem láttál tőle tisztán túl vak voltál túl vakon megbíztál benne.

És mostanáig nem tudsz túllépni ezen! Sőt félig saját magadnak sem tudsz hinni, nem akarod elhinni , hogy "ennyire vak voltam?"

Néhol egész találónak éreztem, néhol kifejezetten butának ezt az írást. Amit talán a sok süket üres mellett értelmes gondolatnak éreztem ez:

"Kitől fogadjunk el csajozási tanácsot? A legjobban akkor járunk, ha azokra a férfiakra hallgatunk, akiknek először nem ment, de aztán belejöttek."

Valószínűleg tényleg ők tudnak a legtöbbet segíteni a tapasztalataik miatt. A siker persze így sem biztos, de talán ők jobban segíthetnek az önbizalomszerzésben.

34/N

Na,én is elmesélem a saját,őszinte tapasztalatomat.Huszonéves lány vagyok.

Én mindig, az alfahimekre,a menő,az "összes nő" kedvence pasikra buktam.

Én meg a pasik kedvence voltam tinikoromba.Vagyis, állandóan rengeteg pasi volt oda értem,virágcsokrok a lábtörlőn,vagy futárral,szerelmes levelek,versek tömkelege,siró pasik az ablakom alatt éjszaka télen, ökölharcok stb.

Ennek hatására,sajnos rengeteget képzeltem magamról,egy öntelt,elkényeztetett liba voltam aki azt hitte mindent megtehet másokkal.

Persze én meg mindig azért voltam oda,aki engem nem nézett semmibe.

Akik a lelküket kihajtották,hogy meghóditsanak semmibe se néztem.Bezzeg a "nagy szerelmem"-aki alfahim volt -rendszeresen más nőkkel csalt,meg megalázott,de persze mindig visszafogadtam-mert hát,úúúgy szerettem, meg olyan jó pasi volt és értett a nőkhöz.

Aztán megismertem egy édes,kedves,helyes,nagyon okos srácot.Igazi jó fiú volt.Ő első látásra szerelmes lett belém,nekem meg ő lett a "legjobb barátom".

Mondtam is neki,mikor épp megcsalt a barátom,és az ő vállán sirtam,hogy igazi "álompasi"-hisz kedves,megértő,érzékeny,figyelmes,hüséges,gyengéd-és milyen szerencsés az a lány,aki majd a párja lesz. Ő persze teljesen oda volt,hisz a nagy szerelme ilyeneket mondott.Reménykedett,hogy egyszer felnyilik a szemem,és rájövök,hogy mi egymásnak lettünk teremtve,és dobom a k.csög pasimat,aki semmibe se tart.Igy ment ez 2! éven át.

Én persze tudtam,hogy ő odavan értem és szenved,de önző módon nem édekelt,hisz tetszett,hogy mindent elmondhatok neki,vigasztal,megért,akár az éjszaka közepén ugrik rögtön,ha épp szomorú vagyok,mert megint átvert az alfahim pasim.

Nagyon szerettem,ragaszkodtam hozzá,és jó embernek tartottam,jóképü is volt,de nem tartottam "férfinak".Nem vonzódtam hozzá szexuálisan.Igazából olyan volt,mint egy barátnő ,akinek f.rka van,és mindent megtesz értem.

Egyszer rákérdezett,miért nem szeretem,mi a baj vele?

Én meg megmondtam neki az őszintét,hogy azért,mert olyan,mint egy lány.Igazi anyuka kedvence.Nem határozott.Túlságosan odavan értem.Nincs benne izgalom.

Teljesen megdöbbent,egy ideig nem is találkoztunk.

Aztán elkezdett változni,külsőleg-és belsőleg is.Már nem tudtam mit tartsak róla.Elkezdtem vonzódni hozzá.

Aztán , otthagyott.Kibuktam,és végül az alfapasimat dobva,én futottam utána.Alig akart velem újra szóba állni de aztán összejöttünk.

Még mindig nem volt zökkenőmentes.Megszoktam,hogy azt csinálok, amit akarok,hisz odavan értem.Aztán "helyre tett" végülis.

Pl. egy nagy elviselhetetlen hisztim közepedte-kidobott az utcára éjszaka.Hogy menjek haza és szedjem össze magam.Teljesen megalázó volt,mégis másnap én kerestem.

Fokozatosan tanultam meg,nem csinálhatok meg mindent.Ő édes,kedves volt hozzám,de nem félt,kemény és határozott lenni,ha kellett,sőt néha durva.Ez tetszett.

Nőtt és férfiasabb,izmosabb lett.Irányitó.Fantasztikus lett a kisugárzása.Tud bánni,az emberekkel.

Kiderült a szexbe messze túlszárnyalja az "alfahimeket".

Szenvedélyes és fantasztikus.Szóval igazi pasi lett az évek alatt-akiért ma már rengeteg nő odavan,de a jófiús tulajdonságai is megmaradtak.(hüséges,megértő,okos,érett gondolkozású,családcentrikus stb.)És az enyém.:)Általában mindenki nagyon irigyel a környezetembe.

Beszéltük is,hogy mennyire jó hatással voltunk egymásra,mára ő is beismeri,hogy ano minden volt,csak igazi pasi nem,és nem csodálkozik,hogy nem kellett,én meg leszálltam a földre,és rájöttem milyen kis h.lye voltam.

Azóta,több,mint 5év telt el és együtt vagyunk, nagy szerelembe,remélem,hogy mindig igy lesz.:)

Szóval a cikkhez visszatérve,én úgy gondolom teljesen igaz amiket irtak, szerintem,a legtöbb nő(persze vannak kivételek) az igazi férfiakra bukik,akik kiállnak magukért,és nem bólogató kiskutyák.

Nem jó,ha túlságosan törik magukat egy nő kegyeiért.Egy férfi erőt,határozottságot,magabiztosságot,önbizalmat kell,hogy tükrözzön.Olyan aki mellett egy nő tényeg biztonságba érezheti magát,mert tudja,hogy a párja erős(lelkileg),megvédi és kiáll érte.Erős legyen az értékrendje és merje felvállalni a véleményét,olyan aki irányitja,alakitja a környezetét, nem pedig őt irányitják.

Tehát végeredménybe, akire a párja felnézhet,tisztelhet.De aki melletta párja,nőnek és JÓ nőnek érezheti magát.

Bocsi,hogy hosszú lett.:)

16-os vagyok, még egy mondat megragadta a figyelmemet a cikkből:

"a pasi legyen kedves és megértő, intelligens, legyen jó humora, tudjon a nőre figyelni, stb. Namármost ez mind szép és jó, csak az a gond, hogy tele a világ ilyen pasikkal, akik a kutyának sem kellenek"

Nincs tele a világ ilyenekkel. Persze szinte minden férfi ilyennek hiszi magát, biztos van is igazság benne, de lehet valaki megértő, ha pont velem nem tud egy hullámhosszra kerülni, lehet akár humorista is, ha nekem nem jönnek be a poénjai és nem tud úgy igazán megnevettetni (persze a vicceken nevetünk illendőségből, ezért a legtöbben azt hiszik, jól szórakozunk velük). Az meg, hogy intelligens... most ki nem hiszi azt magáról, hogy intelligens? A lelke mélyén még az útszéli bunkó is.

Szóval azért ez nem teljesen így van, hogy a világ tele van ilyenekkel. :)

De csak kiragadtam egy részletet, amúgy a cikk több pontjával tényleg egyetértek.

Szerintem ez egy marhaság. (Mármint a blog.) A hosszú sztorit meg szerintem egy fiú írta. (90%)

27 éves vagyok, olyan igazi jófiú, amilyenről az a hosszú litániát író írogat. Viszont vallásos vagyok, és csak azonos vallásúakkal vagyok hajlandó járni. 16 éves korom óta folyamatosan próbálkoznak nálam(!!!) a csajok. (Volt olyan közöttük, akiért az összes barátom irigy lett vna.) Az összes olyan barátomnak, aki "rendes fiú" van valakije. Azoknak nincs, akik vagy furák, vagy most szakítottak.

Én úgy látom, hogy a normális fiúkat megbecsülik a normális lányok.