Miért kért szünetet ha szeret, és fél hogy elveszít?

Barátnőmmel nem volt jó az utóbbi idő. 18 évesek vagyunk. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Ma volt az exénél, a ruháiért. Az exével szakított szeptemberben, velem októberben jött össze. Azóta voltunk együtt.. Mondtam neki, ma mikor hazajött, hogy beszélnünk kell. Elmondtam neki, hogy úgy érzem valami nem jó, nem fain. Mondta, hogy benne is megvan ez, ő sem tudja miért ilyen. Nem velem van a hiba, hanem vele. Mondtam neki, mondja mit akar. Gondolkodott. Mondta, hogy nem tudja idő kell neki. Mondom látod, ezaz hogy te sem tudod. Aztán gondolkodott, mondta hogy HAGYJUK. Kérdeztem, hogy végleg? Mondta, hogy nemtudja, majd elválik. Kérdeztem, hogy mit érez irántam. Mondta hogy szeret. Mondom neki, tudom hogy félsz hogy elveszítesz. Bólogatott hogy igen. Smároltunk. Felállt, megöleltem. Ő is magához húzott, csók közben is. Mondom neki, elfogsz veszíteni. Sírt, és magához húzott. Visszaült a helyére. Mondom neki, hogy mi legyen akkor, végülis abban egyeztünk meg, hogy az én cuccom nála van, az övé nálam, majd ha eldöntötte felhív, elmegyek, és vagy elhozom vagy pedig maradunk együtt. Ebben egyeztünk meg. Aztán 1 óráig itt volt még. Közben beszélgettünk, csókolóztunk. Lefeküdtünk az ágyra, kérdeztem tőle, hogy ez mi?! Mondta hogy búcsú.. Aztán felállt kiment. Kimentem, mondta hogy adjam oda a bicaját. Még cigizett, mondtam neki, hogy akkor majd keres és elmegyek, addig nyitott marad a kapcsolat, de nem tudom mennyi idő mire én lezárom, és hogy mennyi idő, mire ő rájön mit akar. Meg hogy ha van valakije, akkor mondja meg. Nincs senkije, azt mondta. Mondtam, ha lesz valakije, akkor előtte szóljon, elhozom a cuccaim. Mondta, hogy rendben. A kérdésem az lenne, hogy miért mondta, hogy hagyjuk, ha :

-Sírt

-Fél hogy elveszít (ő mondta)

-Jó volt velem (ő mondta)

-Még mindig szeret (ő mondta)

-Látszólag nem akart menni, mert itt maradt egy órára, nem bírt felkelni hogy megy, csak egy óra múlva. Szerintetek miért ilyen?