Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerettetek már "rossz" embert?
Úgy értem, voltatok már olyan helyzetben, hogy nagyon szerettétek a barátotokat, de ugyanakkor az eszetekkel tudtátok, hogy más emberrel sokkal kiegyensúlyozottabb (de szerelem és tűz nélküli) kapcsolatban lehetnétek? Amolyan tipikus „nagyon rendes velem, szeret, tisztel, megad mindent, (talán) kellőképpen vonzó is számomra, boldognak kéne lennem vele, de én mégsem érzem azt, amit kellene”. Itt egyébként most nem konkrét emberről van szó, inkább olyan srácokról, akiket visszautasítottam, mondván, hogy foglalt vagyok.
Volt már olyan, hogy rengeteg fájdalmat okoztatok egymásnak (azzal, aki igazán fontos), mégsem tudtatok elszakadni a másiktól, mert annyira szerettétek, és hiába tudtátok, hogy talán jobb lenne nélküle?
Mert flegma, mert néha bunkó, és fájóan őszinte(stb. mindenki képzelje hozzá a saját problémáját), de ugyanakkor senki más mellett nincs meg az érzés, ami mellette, hogy megőrülök érte, hogy vele teljes minden, és hogy pótolhatatlan űrt hagyna maga után, ha egyszer már nem lenne az életem része.
Ha lehet, kifejtős válaszokat írjatok, ne csak igent, vagy nemet. 21/l
"Tökéletesen elégedett volt azzal, hogy egész nap otthon ül és nem csinál semmit. Erre csak később jöttem rá, mert nyilván mondani bármit lehet arról, hogy ő mennyire intenzíven keres munkát, én meg elhittem."
Hopp egy kolléga :D
Rossz embert? Azokat egyáltalán nem is kedvelem, meszire kerülöm őket. 21/F
Xenophilius... igen, veled is ez volt a bajom, hogy annyira elégedett vagy ezzel a "kényelmes" helyzettel, hogy lehetetlen kimozdítani belőle. Lehet, hogy akkor éppen úgy a legjobb neked, de a jövőd meg egy nagy nulla. Gondolkodj előre...
(Nem, nem kezdem újból a megtérítésedet, mert tudom, hogy felesleges, és abszolút nem vagy vevő rá. Sőt, még paraszt is vagy azokkal szemben, akik empátiával fordultak feléd. Azért ez se túl jó a jövődre nézve sem, meg a jelenedet sem dobja fel.)
Lányok, akiknek "bunkó" a pasija, majd egyszer, ha találkoztok egy igazi férfivel, majd rájöttök, hogy nem az sugározza az erőt és a dominanciát, ha valaki lekezel benneteket, hanem ha biztonságban érzitek magatokat mellette.
Drukkolok, hogy minél előbb találjátok meg azt a férfit, és a mostani gyerekes és megalomániás pasikat pedig minél hamarabb otthagyjátok!
Nekem jövőm annyi, hogy elmegyek szoláriumba, felveszem dédapám vezetéknevét és megyek alanyi jogon segílykéért, mert amúgy 3/8-ad részt büdöscigány vagyok :D
Segííílyt ide :D
Há' még mindig jobb, mint havi 60-80 közötti összegért napi 8 órát robotolni valami undorító gyárban prolikkal. És még korán kelés, beutazás, aggódás minden miatt, adózás... Jaj ne.
Inkább 25-ért nem csinálok semmit vagy még elmegyek valami 4 órás ócska melóra 30-40ért de, ha jól játszom a rettegőt ha vonul a Gárda még szükséglakást is kaphatok :D Saját ház meg "bcsületes" munkával - kiszámoltam - kb 37 éves koromra lenne. Ha feltesszük, hogy nem romlik tovább rohamosan a forint (romlani fog).
Egyedül nagyapám áll ennek az útjában mer' ő kb. kinyírna ezért, mert szerinte a "becsületes munkának tisztelete van" meg "megéri". Holott nem. Pont rajta látszik a legjobban. Hazavágta a szervezetét és kap 50 ezres nyugdíjkát. Hát tényleg megérte. Nagymuttert irigylem, mert neki csak névleges munkája volt ahol havi 1-2 alkalommal kellett csak bemenni... Jáj de szíp lenne egy ilyen kommunizmusban élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!