Van jövőjük a távkapcsolatoknak?

9es valaszolo vagyok- köszi köszi az elismerő szavakat, remelem az élet is megjutalmaz majd, és minden simán megy :) Egyébként tényleg nehez volt hatrahagyni mindent, de szerelemből nem él meg az ember...és nagyon nagy a munkanélküliség, hát még szlovákiai magyarnak lenni még nehezebb...és nem igazán akartam azt csinálni mint jó pár barátnőm...évek óta otthonülni es a csodara varni...és a stressztől mar szinte csak veszekednek a párjukkal, meg a pénz nagy úr azt meg kell hagyni! Ilyen szempontból tényleg eléggé erősnek érzem magam, hogy mertem lépni, és nem csak a lépni akarásról beszélni :) meg tényleg otthon már nem is voltam önmagam, aki hasonló cipőben jár az tudja, hogy a munkanélküliség nem csak a pénz hiányáról szol, hanem az önbizalom pusztulásáról is egyarant...és azt nem engedhetem, hogy a baratom lassan kiszeressen belőlem ahogy pusztitom az önbecsülésem...ez volt a helyes döntés, még ha valaki számára furcsa is...kaptam hideget meleget...szép, elismerő szavaktol...a "nem is szereted, ha itt hagyod" mondatokig sokmindenki igyekezett beleszolni ebbe...de "say fuck you and smile" alapon ki lehet birni mindent :D amugy nem bantam meg...ha eppenseggel haza akarnak utazni csak felszallok a repülőre es szevasztok...nem egy masik dimenzioba kerültünk a baratommal, probalom igy felfogni. Ma volt az második napom nélküle, ilyenkor amikor gyenge időszakomban vagyok tudok a legnagyobb dolgokhoz hozzafogni...pl vettem bérletet úszásra és szaunára, és vettem egy spanyol könyvet kezdőknek mert miert ne... bizony nem könnyű napokat éltem meg most...de miutan felszallt a buszra cirka par ora sirdogalas utan leesett a szivemről egy kő..tul vagyunk rajta...mivel mar napok ota alig aludtam es ettem, es munkabajarassal az igen jo kis parositas a kimerültsegtől szerencsere bealudtam este..amitől a legjobban féltem, hogy az üres lakasban kell visszamennem nem is volt annyira megrazo ahogy en azt behallucinaltam magamnak.....a tavkapcsolat alapfeltétele szamomra, hogy muszaj lazanak venni, nem szabad rastresszelni a hónapokra, csak lenni, és nem gondolni rá...és hagyni az időt peregni, közben belefogni uj dolgokba. Én egyébként nagy sportember lettem miota kijöttem, kompenzalom a ki nem adott érzelmeket, és persze a baratomnak is minel jobban tetszeni akarok...lassuk egymason a valtozast az uj találkozásnál...egyebkent megcsalas nalam egyaltalan szoba se jöhet...sőt nevetsegesnek tartom...Szóval ennyit rolam :) hozzad egy olyan kérdésem lenne, hogy mi az oka annak, hogy nem tudtok találkozni? vagy hogy is van most ez? szerintem ne stresszelj rá amugy, hidd el ha azt csinalod csak magadat lövöd fejbe. Nincs nagy tavolsag köztetek szerintem, teljes mértékben megoldhato a kapcsolatotok, persze ha akarjatok..nem tudom mennyire alakul a dolog, de en is kivanok nektek nagyon szép napokat :)

tényleg? nahat, örülök, hogy erőt adtam neked? :) mi a te történeted, halljuk :)