Normális ha egy nőnek 26 évesen nem volt párkapcsolata?

Szemben a fentebb nyilatkozó tahókkal én azon a véleményen vagyok, hogy annak, hogy valaki túlsúlyos, nincs semmi köze ahhoz, hogy van-e valakije vagy sem. Igen sok nőt ismerek, akik rendkívül sikeresek a pasiknál, pedig van mit fogni rajtuk. Az én párom se manöken-alkat, de mégis gond nélkül összeszedett ;-)

És a másik véglet is legalább ennyire igaz: Ismerek több leányzót is, akit kifejezetten vonzónak találok (hajjaj...), de mégsem volt soha tartós kapcsolatuk, vagy csak csupa gáz pasit szedtek össze.

Igazából szerintem leginkább a céltudatosságon múlik a dolog. Ha valaki tetszik, akkor ne félj ezt kommunikálni, ne félj csinosan öltözni és főleg ne hajts olyan pasira, aki "nem tetszik, de én csak ilyet érdemlek".

Én is hasonló cipőben járok. 26 éves vagyok, 6 éve nem volt kapcsolatom, de még csak randim sem. Mindig túlsúlyos voltam, 18 évesen viszont sikerült lefogynom - leéheztem magamról 30 kilót. Azonnal másként álltak hozzám a férfiak, jóformán futottak utánam. Jött viszont a jo-jo és villámgyorsan 60 kilót híztam. Ahogy jöttek vissza a kilók, úgy fogytak a férfiak az életemből. Mondhat bárki amit akar, egyedül a külső számít, ha ismerkedésről van szó. Mindegy milyen a személyiséged, senki nem fog akarni megismerni, ha a külső nem tetszik.

Ezzel meg is válaszoltam a kérdésedet: a mi esetünkben (itt a túlsúlyos lányokra, nőkre gondolok) normális, ha 26 évesen egyedül vagyunk.

Beiratkozol egy féléves u.n.recski tanfolyamra,garantálom,ha élve megúszod,nem leszel több 33 kilónál !

De ajánlanék egy gulágos kiruccanást is !

A férfiak sosem tagadták, hogy a külső "játszik" elsősorban, ezt egyes nők szokták tagadni.

Az, hogy egyáltalán nem akad rád senki, az nem normális, a túlsúlyos nők sincsenek mind egyedül, szóval mindenki megtalálhatja a párját, amennyiben megakarja találni, kész kompromisszumot kötni önmaga elvárásaival stb. Amennyiben nincs senkid s sosem voltál párkapcsolatban, az vagy erős önbizalomhiány ezáltal nem is engedsz magadhoz közel senkit, ez akár már működhet úgy is, hogy érezteted a dolgot, nem kell állandóan elutasítónak lenni, vagy asszexualitás vagy az elvárásaid nagyobbak annál, mint amekkorát megengedhetnél magadnak.

A lényeg az, hogy nem! Nem normális! Az oka, az mindenképpen benned keresendő, nem pedig a társadalomban. Ami nem normális, az a mindenki által elfogadottnak tartott állapottól való eltérés, tehát ezen elvet követve egyértelműen kimondható, hogy nem normális.

Szerintem egyértelműen nem.

Olyan verseny hátrányt lehet ezzel szerezni, hogy csak a selejtet fogja ki magának később, mert lövése sincs, hogy hogy ismerje fel az érdeklődés mímelését.