Lelki nyomorék vagyok, így nem lehet "egészséges" a kapcsolatunk. Van erre megoldás? (többi lent)

Nos, a lényeg annyi, hogy 18 éves lány vagyok, a barátommal 1,5 hónapja vagyunk együtt, ő 19 éves. Nem az első kapcsolatom, viszont életemben a második szerelem. Pont olyan srác, mint akit "megálmodtam", külsőleg és belsőleg egyaránt, nekem Ő az igazi. Minden szép és jó volna köztünk HA nem lennék lelki nyomorék. Ez nem túlzás, tényleg így van. Eddig különösebben nem foglalkoztam vele, hogy a kapcsolataimat többnyire én vágtam tönkre, utólag viszont átlátom, hogy milyen borzasztóan viselkedek némelykor.. Az a kisebbik baj, hogy nagyon hirtelen haragú vagyok, az sokkal durvább, hogy a semmi miatt képes vagyok szakítani (amit 15 perc múlva meg is bánok), mindent feladni és eldobni, ráadásul tele vagyok lelki bajokkal (családi dolgok, múltbeli események) amik szintén nyomnak.. És van, hogy egyszer csak elkattanok a semmitől és borítok mindent ami számomra fontos, a páromat is...aki igazán nem ezt érdemli. Aztán pár óra múlva csak nézek magam elé, mint egy hülye, hogy "ezt miért csináltam?". Hogyan változtassak ezen? Nagyon szeretem a barátomat, és nem akarom őt bántani.. Mit kezdjek az ilyen berögzült dolgokkal?