Hogyan lehet egy ilyen emberrel szakítani vagy mi a megoldás ebben a helyzetben? 15/F

1 éve tart a titkos "kapcsolatunk" a testnevelés tanárnőmmel, már ha ezt annak lehet egyáltalán nevezni. Nekem soha nem volt problémám az ellenkező nemmel, nagyon tetszett ő akkoriban, valahogy inkább amolyan barátként tekintettem rá nem olyan emberként, akire fel kell nézni meg félni kell tőle, hogy milyen jegyet kapok év végén. Az osztálytársaim is így vannak vele, szeretjük őt. A lényeg, hogy kitartóan próbálkoztam nála, és nem gondoltam volna, hogy célt érek de hosszú hónapok alatt sikerült, először ő maga hívott el "megbeszélni a dolgokat", de jó meggyőzőképességem van, így hamar rájött, hogy én kellek neki :). Ezt követően egyre többször találkoztunk, vagy maradtunk ott óra után váltani egypár szót. A lényeg, hogy hamar megnyílt és nem sokkal később nekem vele történt meg az első szexuális élményem, meg egyébként is sokat köszönhetek neki és nagyon megszerettem, még jobban, mint először. Ennek ellenére most szeretném vele lezárni ezt a dolgot, mert ez az egész nem normális dolog így. Ezt a szándékomat nem közöltem még vele, mégpedig azért, mert attól félek, hogy valami visszavonhatatlan dolgot tenne. Ő 22 éves korában összejött egy vele nagyjából azonos életkorú férfival, azóta 5 éve együtt vannak, de szenved abban a kapcsolatban, mert az az ember mintha lelkileg tartaná fogva, hol mártírt játszik, hogy őt senki sem szereti, hol megfenyegeti, hogy ha elhagyja őt, akkor nagy bosszút áll. Én szeretnék rajta (a tanár/barátnőmön) segíteni, de sokszor úgy érzem, hogy ehhez kevés vagyok. Elhagyni sem merem, mert én vagyok az egyetlen támasza, aki ráadásul mindent tud róla. Eleve, ha kiderülne, milyen viszonyt ápolunk egymással, hatalmas szégyen lenne rám és a családomra, másfelől ha igazat beszél a barátja, akkor adott lenne a nem akármilyen bosszú lehetősége. Pedig közben szívesebben ismerkednék már a kortársaimmal, mert van is egy lány, akire kölcsönösen figyeltünk fel egymásra, viszont ez a furcsa/beteg(?) kapcsolat egyre inkább engem is megront, ezt érzem belülről. Ha otthagynám, még szarul érezném magam, hogy egy ilyen mocsok helyzetben magára hagyom, viszont abszolút tanácstalan vagyok, mi a francot tehetnék 15 évesen két felnőtt ember problémáját illetően. Egyébként rendkívül kitartó, minden nap sms-t küld (amúgy péntekenként tudunk találkozni csak), még a kártyámat is feltölti néha fullosra, mondván, hogy tudjunk beszélni. A kérdésre, hogy mi legyen hosszú távon így velünk, letudja annyival, hogy majd meglátjuk, de neki most nagy szüksége van rám. Egyébként tényleg minden lehetséges dologban kiszolgál, minden követ megmozgat, hogy nekem előremozdítsa a sorsomat, persze a rejtőzködés is folyton megnehezít mindent. Most 28 éves,én 15 vagyok. Mit lehetne tenni? Köszönöm a válaszokat.