Ha nincs is világvége, bennem kábé lejátszódik (hogy kerüljem el? )

Hát...eljutottam arra szintre, hogy már semmi sem érdekel. Annyira unatkozom, h az már fáj. Akármilyen extrát, akármilyen luxust élek át, untat. Mindent megunok hamar. Nem ez az igazi gazdagság. Teljesen mind1 mi történik, én csak vállat vonok. Nem törekszem semmire, beérem azzal ami van. Nem vagyok boldogtalan, de boldog sem. Inkább olyan semleges: hideg ,közönyös, életunt, üres, semmi, hulladékgyüjtő...etcetera...Ugyanígy rossz meg jó sem vagyok, hanem csak úgy vagyok. De a környezetemet zavarja ez a fajta életmód, azt móndják, azér vok ilyen, mer nincs normális komoly párkapcsolatom. Sztetek tényleg ezér van. Sztem inkább fordíva, azér nincs párkapcsolatom mer ilyen vagyok.