Baj az, h ez nálam fordítva működik?

A legtöbb férfi, amíg nem kapja meg a nőt, teper érte mint a kisegér a kerékben, aztán ha elérte, megkapta szarik rá.-.- és már nincs benne a megfelni kényszer...

Velem ez pont fordítva van. Egy rahedli bunkónak gondolnak, néha túlságosan szárazak a megjegyzéseim, és éles a nyelvem. Képtelen vagyok jópofizni.

És egy nőért sem vagyok hajlandó teperni, ha nem(vagyis nem tudom hogy...) össze jön velem. Így nehezen is alakul ki kapcsolatom, csak ritkán. Viszont ha együtt vagyunk, nekem fontos, akkor már fontos az a másik személy, h kedves legyek vele, virágot vigyek neki, hogy boldogok legyünk. De bizonytalanra nem, egy nőt sem hívok meg, virágot se veszek neki , amíg nem érzem a viszonzást.

Kicsit realista vagyok. A viszonzatlan szerelem után való teperést meghagyom a költőknek.