Hogyan tudnék végre kitörni ebből a "ketrecből"?

Íme a saját kis történetem. Elsőre egy teljesen átlagos és egy kívülálló számára egyszerű szerelmi ügynek tűnhet, de nekem mégsem az. Az egész még idén szeptemberben kezdődött, amikor megismerkedtem egy kedves lánnyal. Eleinte még nem is nagyon éreztem iránta semmit, kellett egy pár hét, mire beleszerettem. Most már ott tartok, hogy mindenemet megadnám neki a kölcsönös szerelemért cserébe. Minden este lefekvés előtt megfogadom, hogy másnap már végre teszek valamit azért, hogy ebből ő is megtudjon valamit, de amikor erre kerül a sor, egyszerűen nem vagyok képes semmit lépni, csak nézek rá amikor éppen nem látja, és azon gondolkozom, miért vagyok ennyire tehetetlen... Azt tudnotok kell, hogy egy teljesen átlagos srácnak tartom magam, igaz még tavaly tettem egy rossz lépést, amiért most sokan nem igazán szeretnek ott a suliban. Éppen ezért is bizonytalan vagyok a lánnyal kapcsolatban is, attól félek, ő sem akar járni ezek után velem. Szerintetek hogyan változtassak ezen az egész gondolkodásmódon? Mi hozhatná meg végre az áttörést? Valamit már tényleg muszáj tennem, mert egyre inkább úgy érzem magam, mint aki egy szűk ketrecben ül, akit folyamatosan összenyom benne a levegő. Ezen mindenképp változtatnom kellene, hogy ne görcsöljek rá ennyire, mert így még nehezebb lesz előrelépni. Szerintetek? Normális válaszokat légyszi!