Hölgyek! Az egyik fél több testi kontaktusra vágyik mint a másik. Lehet e ez így hosszútávon jó kapcsolat?

Nos...mi amikor anno összejöttük a páromnak is ekkora igénye volt mint neked...Az elején ez még ment is amíg nem kezedtem el a fog.gátlót...(2 évre rá h összejöttünk)...aztán a bogyó szép lassan kinyírta a libidómat és elküldte melegebb éghajlatra...így az együtt létek (anno heti 5-6-7 alkalom) szép lassan elkezdett fogyatkozni...először X hónapig heti 2-3-4...majd 1-2 heti 1-2 és így tovább...a libidócsökkenés mellé jött az is hogy elkezdett fájni minden aktus eleje...mivel ez negatív "élmény" volt így sajnos mégjobban csökkent a dolog...ciki nem ciki nem tudom hány hetente van 1-2...a párommal ezt már többször átbeszéltük, abba akartam hagyni a bogyót hogy hátha javul a helyzet s mert tudom az igényeit de nem engedi...azt mondta hogy én ilyennel ne foglalkozzak, neki az az első hogy nekem jó legyen (menzesz miatt szedem a bogyót mert másképp végem)...és mindettől függetlenül még ennyi év után is imád a párom. De ettől függetlenül nem vagyok nyugodt...hiába mondja azt hogy nincs gond...:(:(

Nem jutottunk túl rajta..belementem a több alkalomba,hogy ne hagyjon el,de már csak kényszernek éreztem onnantól..nemélveztem már annyira sem mint előtte..végül szakítottunk..utólag végig gondolva találhattunk volna kompromisszimut,de meg sem próbáltuk..:-(

első vagyok...a gyógyszer sajnos nagyon nagy szerepet játszik ebben...én direkt emiatt vissza is mentem a nődokihoz hogy lehetséges e és megerősítette...az évek folyamán szószerint 5 fajta bogyót is kipróbáltam hogy hátha de semmi...:/ Hatalmas szerencsém van hogy a barátom ilyen téren és ennyire megértő...szerintem már már kidobott volna emiatt...

*más

hát én nem igazán szoktam kezdeményezni...sőt...mondhatni hogy az utóbbi időbe én nem léptem ilyen téren...ha Ő közeledik megszoktam mondani hogy most ne mert abszolut nem érzem hogy kívánnám a dolgot vagy valami...de olyan is van hogy szokott utalgatni rá poénosan a telóban vagy napközbe személyesen és én ilyenkor poénosan rávágom hogy "na azt nem hiszem" vagy hasonló persze nevetve és Ő ilyenkor veszi a lapot...de egyszerűen mindig olyan rosszul érzem magam minden elutasítás után hogy ezt elmondani nem tudom...de még mindig "jobb" mintha kényszerből mennék neki a dolognak...félreértés ne essék Ő nem kényszerít!!! Úgy értem hogy "megsajnálom" Őt és úgy belemegyek hogy nincs hozzá kedvem...