Ha komoly kapcsolatod ért véget, hogyan léptél túl, ha még szerelmes voltál?

Hogy miért nem tudnak egyesek bunkóskodás nélkül válaszolni? Biztos nagyon nehéz lenne...

Ha több éve komoly kapcsolatban voltatok, és a magad részéről komolyan gondoltad a házasságot, gyerekeket, akkor nem rinyálás, hogy kivagy, hanem normális emberi reakció...

Az azonban igaz, hogy ha ő nem veled képzeli el az életét, akkor jobb, hogy most lépett le, és nem tíz év házasság után, gyerekeket is hátrahagyva. Nagyon fiatal vagy, ha ezt kiheverted, még bőven van időd megtalálni azt, aki tényleg veled akar lenni :)

Volt már ilyenben részem.

Mindenek előtt fel kell ismerni, hogy mi az, ami nem működött, amiben nem illettünk össze. Ezeknek már a kapcsolat közben is vannak jelei, amiket - én személy szerint - nem akartam észrevenni. A szakítás után a szerelmet egy idő után felváltja a harag, akkor felerősödtek ezek a dolgok, itt már láttam a rossz oldalát is és ezután könnyebb volt belátni, hogy jobb ez így mindenkinek. Utána kihűlt minden érzelem, maradt a közömbösség. Na ilyenkor lehet elmondani, hogy túlvagy rajta.

Ezt mindenkinek végig kell járnia, kitartás!

Láttátok egymást felnőni. Ahogy egy éretlene kölyökből, egy érett felnőtt lesz. Ezek a kapcsolatok általában nem végződnek boldogan. Persze akadnak kivételek, na meg ugye "szüleink korában", bla bla. De sajnos az, hogy tulajdonképpen együtt nőttetek fel, megöli a kapcsolatot.

Elképesztően nehéz lehet neked, főleg ha még mindig szerelmes vagy, de hidd el, még nagyon fiatal vagy, ki fogod heverni. Igazuk van a többieknek, jobb hogy most kiderült és nem 10 év házasság után, gyerekkel együtt. Bár ugye inkább sose ért volna véget..

Megtörtént. Ezzel már nem tudsz mit csinálni. Próbáld meg elfogadni, és tovább lépni. Aztán majd rádtalál a szerelem, ami sokkal igazibb lesz ennél. Még ha most nem is gondolod, hogy így lesz.

Nekem közel 6 éves kapcsolatom omlott össze mint egy kártyavár. A barátomhoz mentem át egy vasárnapi napon, ő akkor nem volt otthon csak az apja és hagyott nekem egy elég hosszú búcsú levelet. Amikor elolvastam azt hittem hogy csak viccelni akar velem de aztán amikor a lényeges részhez értem már megállt bennem az ütő is.

Annyi volt hogy elhagyott engem, szóban nem akarta elmondani mert olyan gyáva volt, de azért hagyott el mert összejött neki egy külföldi munka, és régebben volt egy ilyen cserediákprogramba ahol megismerkedett egy helyes német lánnyal akivel nagyon jó barátok lettek pedig nem ő volt az akivel összejártak hanem egyik osztálytársáé. A lényeg az volt hogy hozzájuk ment lakni, engem meg egy ilyen szakítással itt hagyott a semmibe. Órákig zokogtam a szobájában végül amikor hazaért az anyja akkor vigasztalt meg mert tőlük is levélben búcsúzott el hasonló szinten. Pár nappal később felhívott telefonon és elmondta hogy ne reménykedjek már abban hogy újra együtt leszünk, mert egy páran lehordták őt facebookon. Azóta ennyi volt. Ez volt idén februárban, most októberben kezdtem tovább lépni egy új kapcsolat felé, talán lesz belőle valami, talán nem. Hogy hogyan léptem túl, hát elég nehezen májusig szinte semmi életkedvem nem volt, aztán a barátaim felerősítettek elkezdtem megszabadulni az emlékektől mindent elégettem amit tőle kaptam, közös fényképek, személyre szóló ajándékok, mindentől megszabadultam. Aztán megint bánkódtam miatta hetekig szinte. Összeköltözést terveztük volna a nyáron, gyereket szerettünk volna, elég hosszútávú terveink voltak, és jól is alakultak és nagyon hirtelen ért minden, semmi jelét nem láttam a dolognak, a haverjai sem értik ezt az egészet mert ők is csak egyik pillanatról a másikra tudták meg hogy kikészül külföldre nekem azért nem szóltak mert azt hitték már rég tudtam róla.

Na én így vesztettem el a nagy szerelmem és ő volt a 2. pasim. Előtte lévővel csak pár hónapig voltam együtt akkor még fiatalabb is voltam. 23/N