Szerelmes lettem, de tanácstalan vagyok. Mit csináljak most?

Nagy az én bajom.

Szerelmes lettem egy osztálytársamba. Szép, okos, tetszik a stílusa, a hozzáállása a dolgokhoz, szóval ő az ideál, az álomnő számomra. Már több éve osztálytársak vagyunk, de az utóbbi pár hónapban éreztem, hogy részemről ez már jóval több mint barátság meg közös bohóckodás. Másik oldalt én egy kifejezetten okos (iskolaelső), 180cm körüli (ő 175) fiú volnék. Nem sorolnám magam a macsók közé, de csúnya semmikép sem vagyok. inkább olyan átlagos, kissé pattanásos tinédzser, izomzatom kinézetre közepes, erő az viszont van. Mindketten 15 évesek vagyunk. Nem tudom ebben a korban a tudomány hatalma mennyire előny, bár egy okos lánynál remélem pluszpont ez. Fontos még tudatni magamról, hogy nem vagyok az az ékesnyelvű, fontoskodó, tipikus kocka alak. Laza (közbe túl laza), minden hülyeség központját képező személy vagyok aki az igazat megvallva kicsit visszaél a "tanárok protekciós kedvenc diákja" szereppel. Ez volnék én. A lányról még annyit, hogy eddig nem nagyon volt kapcsolata, talán pont a fentiek miatt, túl jó ahhoz, hogy ebben a korosztályban valaki csak úgy vegye a bátorságot és elindítson vele valamit. Én is ezzel küszködöm. Előbb-utóbb mindenképp elmondom neki, bár nem tudom még mikor és hogyan. Szeretnék minél előbb túlesni rajta, hisz a fent említett hülye énem is nagyrészt mondvacsinált, ezzel az igazi önmagamat menekítem a depresszió és következményei elől. Ugyanis nagyon sokat töprengek, "ölöm magam" emiatt. Másrészt meg amikor rátérnék a témára mindig berezelek, és felszívódom, tehát önbizalmam sincs az egekben. Valahogy olyan távoli és elérhetetlen, annak ellenére, hogy karnyújtásnyira van tőlem. Túl szép, hogy igaz legyen.

Vagy várhatnék vele egy évet, mindketten ugyanabba az iskolába készülünk (de más osztályba), és ott talán könnyebb lenne valamivel, hisz a nyolcéveseket idéző felfogású perverz osztálytársaim nem akadályoznák meg akarva-akaratlanul a tervem. De az sok idő, sok-sok szomorú délután és a vizsgákra sem tudnék úgy igazándiból készülni.

Erre várnék minél részletesebb választ. Jelzem másodszor több éve osztálytársak és barátok vagyunk, tehát a menjek-oda-és-beszélgessek-vele-valamiről dolog rég lejárt. Fontos a jó döntés, nem szeretnék besülni, hiszen osztálytárs mégis, és minimum egy évig nap mint nap találkozom vele. Az ilyen kapcsolatokról nem írnak sok jót, de már nem bírom ideggel (?, inkább mondhatni életkedvvel).

Ha az még jelent valamit, hogy nagyon szemtől-szembe típus vagyok. Van, hogy valakivel szavak nélkül "szót értek". Tegnap is rajta akadt a tekintetem, és kb. 2 percig rezzenéstelenül néztük egymást, ő elpirult lassan és én visszaestem abba a dimenzióba ahol az óra zajlik, hogy ne legyen kellemetlen számára.