Huszonévesek ti hányszor találkoztok a barátotokkal egy héten ha nem laktok együtt?

Huszonevesen a szulok csak ne szoljanak bele.

Mi heti 2-3 szor talalkozunk.

Mi "nem lakunk együtt", de azért minden este itt vagyok nála :) Igazából a saját lakásom jó ideje egyáltalán nem láttam :)

A szüleim nem szólnak semmit, többszáz km-re élnek, nem is látják és nincs is hozzá különösebben közük. Annyi, hogy tegnap anyukám elkérte a címét, hogy baj esetén tudja, hol keressen.

Itt jön elő az "amíg az én kenyerem eszed"-dolog. Amíg ők eltartanak azért cserébe, hogy te tanulj és besegíts otthon, addig van jogalapjuk beleszólni.

Többek között ezért is léptem le külön, ugyan sokkal nehezebb a tanulást és a teljes házimunkát IS megcsinálni munka mellett, de legalább senki nem szól bele, mit csinálok.

Én még itthon élek, a párom kollégista. Mi szinte mindennap találkozunk, ha csak egy puszira is. Egy-két nap esik ki max. Ha a hétvégét nem tudjuk együtt tölteni, akkor hétköznap alszik nálunk 1-2 napot a párom, ha együtt tudjuk tölteni a hétvégét, akkor nincs egymással alvás hétköznapokon. Ő 2-3 hetente szokott hazautazni. Én úgy két havonta megyek vele, hol hosszabb, hol rövidebb időre (max 4-5 nap). Az ő szülei nem tudnak beleszólni (azt nem tudom, hogy amúgy beleszólnának-e), hogy mennyit vagyunk együtt, az enyémek pedig nem akarnak. Szeretik, jól megvannak a párommal, nem sok vizet zavar, ha itt van, túl nagy fogyasztás sem írható a számlájára, pláne ha suli utána este 6-kor esünk haza és reggel 8-ra megyünk megint.

Egyébként én "gyerekként" abszolút természetesnek találom valahol azt, hogy amíg ők tartanak el, addig lehetnek és vannak is elvárásaik velem szemben. Legalább annyi, hogy a kötelességeimet teljesítsem. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudok egyensúlyt teremteni suli és magánélet között, a párom is megértő és a szüleim is tudják, hogy képes vagyok összehangolni a dolgokat, a párom pedig tolerálja, ha ő kicsit félre van rakva a tanulás miatt. Tehát, ha a párom itt van egy hétig, akkor sem problémáznak a szüleim, mert tudják, hogy betudom osztani az időmet és ha éppen erre van időm, akkor miért ne!? Mondjuk az tény, hogy a valamit valamiért elv megvan, tehát ha egy hétvégém kiesik a tanulásból, akkor azt valamikor be kell pótolni és mondjuk a szorgalmi időszak utolsó heteiben szívja meg ezt a párom, mert most nem volt túl sok időm sajnos rá!

A szüleim azt nem szeretik ha lézengés miatt nem tudok nekik segíteni a házimunkában (pl. mert nincs kedvem), viszont ha ittvan a párom, ő szívesen segít, így ez nem marad ki és még sokkal gyorsabban is végzünk. :) Ha pedig tanulnom kell, akkor nem zaklatnak ilyesmikkel.

Az itt olvasott kérdések alapján, amúgy egyre többször jön rám az érzés, hogy én baromira szerencsés vagyok, hogy ilyen toleráns emberekkel vagyok körbevéve, köztük az áldott jó szüleimmel! :)

Itthon élek,ő meg otthon,1 faluban lakunk 1,5km távolságra egymástól!

Naponta találkozunk,és nem szólnak bele a szüleim,sem az ő szülei!

23/N