Kérlek, adjatok tanácsot, hogy hogyan legyünk túl ezen a problémán?

A barátom kb két évig szerelmes volt egy lányba, de nem jött össze a dolog sehogyse, viszont mindvégig jóban voltak nagyon, így folyton reménykedett, hogy hátha a csaj majd meggondolja magát.

Közben volt egyszer egy barátnője kis ideig, de ott egyik fél se szerette a másikat, csak úgy összejöttek, meg volt még egy néhány alkalmas szexkapcsolata, de ezek nem feledtették azt a lányt.

Aztán megismert engem, láttam rajta, hogy egyből megtetszettem neki, és egyből nagyon jóban lettünk,ez magától értetődően így alakult ki, mivel mindenben olyan, mint én, ugyanazokat a dolgokat szeretjük, egyforma a világnézetünk, mentalitásunk... Mikor megismerkedtünk, végig ott volt az a lány is (ez egy több napos program volt), és végig velem volt.

De nem hajtott rám konkrétan, mivel nekem itt még barátom volt. Aztán egy idő után minden egyes nap találkoztunk, eleinte éreztem, hogy csak tetszem neki, meg jól érzi magát velem nagyon, de aztán valami hirtelen megváltozott és láttam rajta, hogy már máshogy néz, ahogy csak az tud nézni, aki beleszeretett a másikba.

Végül a másik lánynak megmondta, hogy már nem akar tőle semmit, mert én kellek neki, és ezért fog mindent megtenni. Nekem is elmondta, hogy mi a helyzet, mert előtte sokat beszéltünk már erről, hogy az a lány mennyire kellett neki... De mondta, hogy igaz már nem akarná őt semmiképp, de nem múltak el ilyen hirtelen az érzései.

Ennek nem örültem, de végül még több hetes ismerkedés után összejöttünk. Addig nem is találkozott egyáltalán azzal a lánnyal, ha volt valamilyen baráti összejövetel és az a lány is ment, akkor ő nem... de ezt már eléggé nehezményezték a többiek, így ez nyilván nem fog így maradni, elkerülhetetlen, hogy néha találkozzanak.

Gondolom az érzései még mindig nem teljesen múltak el, én viszont úgy érzem nem tudnám ennek a lánynak a közelségét elviselni... Most mi legyen? Ha én azt mondom, hogy így nem megyek, akkor én leszek a hisztis barátnő, de ha megyek akkor pedig végig csak erre fogok gondolni és csak elrontom a hangulatot... de szerintem akkor se normális dolog, hogy jóban legyenek ezek után. Pedig egyébként nem vagyok egy féltékeny típus cseppet sem, de azt hiszem ilyen helyzetben mások is azok lennének.

Kérlek, segítsetek! Hogy lehetne erre megoldást találni, ami mindenkinek jó? Hogy beszéljük ezt meg?

Aki végigolvasta, légyszi írjon!

22L