Mit tennétek hasonló helyzetben? És én hogy tudnék változtatni?

Hosszú leszek.

Van egy haverom, már óvoda óta ismerem, és jóba vagyunk. Hetedikben lettünk nagyon-nagyon jóban, de hirtelen megváltozott, elzárkózott tőlem. Akkor apum azt mondta, lehet azért, mert rájött, érez valamit irántam. Akkor rájöttem, hogy én is iránta, de mivel ő dadog, visszahúzódó, nem reagált semmire. Amikor elballagtunk elmondtam neki, hogy szerettem, és mivel láthatólag neki ez kínos, és úgy érzem nem akar semmit, legyünk barátok. Ő erre nem mondott semmit, de azóta is jóban vagyunk. Nekem általában elmond mindent, de ritkán beszélünk, ha igen, jól érezzük magunkat egymással. Néha mélyebb beszélgetés közben mond olyanokat, hogy szép vagyok, meg ilyesmi, de egyszer sem kezdeményezett komolyan, igaz, 3 éve barátom van, de előtte se nagyon lépett, csak akkor irtó sokat beszélgettünk, és együtt lógtunk.

Ezek az előzmények. A konkrét gondom, hogy imádom a párom, össze fogunk költözni, de ezt a srácot nem tudom kiverni a fejemből. Olykor, amikor találkozunk, mindig megmozgat bennem valamit.

Nem akarok szakítani a párommal, viszont őt sem akarom kizárni az életemből. Igaz, nem találkozunk sokszor, de értékes ember.

Csak abban segítsetek, hogy tudom megszüntetni ezt az érzést iránta? Miért érzek így? Lehet csak azért, mert nem jöttem össze vele, és dolgozik a kíváncsiság?

Teljesen össze vagyok zavarodva, és ez így nem jó. Bármilyen tanács megteszi, bármi, mert nekem már semmi nem jut eszembe.