Ti szakítanátok emiatt? Vagy törődjek ebbe bele?

3 hónapja vagyunk együtt barátommal. munkahelyen ismerkedtünk meg még nyáron. aztán elkezdtünk beszélgetni és végül összejöttünk. első hónap maga volt a mennyország. találkoztunk rendszeresen, ha meg nem akkor megvárt vagy odajött elém munka után. szép sms-eket irt, felhívott csak úgy. aztán minden szépen lassan lecsökkent. ma már ott tartunk h ha kérem h irjon vmi szép sms-t az a válasz h már mindent leírtam, meg jaajj nem tudok. de ez lenne a kisebb gond. a nagyobb az az h szinte alig akar találkozni. mintha nem is érdekelné h együtt vagyunk e vagy nem. állítása szerint szeret és amikor (nagy ritkán) együtt vagyunk kicsit érzem is. de amikor ezt megpróbáltam vele megbeszélni h nekem több találkozásra és együtt létre lenne szükségem (nem 1,5 hetente egy fél nap) meg h én akit szeretek azzal minél több időt akarok együtt lenni. erre azt mondta h ő sajnos nem ilyen. ahha. ok. 3. személy tuti nincs a képbe hiszen ha nem dolgozik akkor otthon alszik. még horgászni sem jut ki mert inkább alszik. tudom h megértőnek kellene lennem és az is vagyok egy szintig. de az h amikor ráérne mert mondjuk 3 napig nem dolgozik és megkérdezem h talizunk e akkor azt mondja h háát majd meglátjuk -.-" ez a halálom. meg én suliba járok, mellette dolgozom (ott ahol ő) és úgy érzem ha munka közben nem találkoznánk akkor akkor tényleg csak 1,5 hetente látnám. Nem tudom mit csináljak. Viseljem ezt el vagy szakítsak? Szeretem tényleg. Nagyon de így ez nagyon nem jó. Ti mit tennétek?

én 19/L ő 22/F