Miért ilyen lehetetlen számomra a beszélgetés és hogyan tudnék ezen változtatni?

A probléma lényegét fentebb leírtam, vagyis nem tudok még a szüleimmel sem beszélgetni semmiről.De tényleg, még a saját szüleimmel és a legjobb haverommal sem!

Nem tudok miről beszélni, egyszerűen nem jut eszembe semmi, amiről beszélni tudnék.A napjaim unalmasak, felkelek, elmegyek suliba, végigunom az órákat, hazajövök, TV-zek, vagy itt vagyok a gyakorin.

Valami ötletetek van, hogy hogy tudnék ezen változtatni, mert most is épp beszélgetek facebookon egy lánnyal, és csak most kezdtük 1-2 napja, de már most azon parázok, hogy mit kérdezzek tőle, meg a beszélgetés nem is beszélgetés, hanem leginkább vallatásnak hat.Nem tudom, miért lettem én ilyen, mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok.

Szóval tudtok valami megoldást, mert már kezd nagyon bántani a dolog?

Vagy az is lehet, hogy nem a megfelelő emberekkel vagyok körülvéve? Nem értem igazából.

Ha valaki (F/L, kor mindegy) esetleg megpróbálna szóra bírni, beszélgetni, akkor privátban "próbálkozhat" úgymond.

16/F