Eljuthatunk tovább is?

Egy fiúval a sros úgy hozta, hogy közös munkába kelett kezdenünk, ám én nem vagyok valami bátor ismeretlen fiúkkal, tehát elég hidegen viselkedtem, vagy inkább félénken, kerültem a tekintetét, annak ellenére, hogy ő mélyen a szemembe nézett, ráadásul szótlan voltam, persze ő is.

De szép lassan megtetszett, ekkor kicsit rámenősebb lettem, már amennyire tőlem tellet, ráírogattam, amiből néha többórás beszélgetés, máskor meg egyszavas válaszok lettek, és persze egy jó kis kudarcélmény, számtalanszor gondoltam rá, hogy feladom, mivel közben megtudtam, hogy mindezek miatt, borzasztó unszinpatikussá váltam a számára:(

Ám egy barátom (fiú) aki sokkal erőszakosabb mint én meghozta az áttörést. Sok lemondott találka után hajlandó volt összefutni velünk, majd aztán újra és újra. Jelenleg a legjobb barátai közé tartozom, főleg én, de az a fiúbarátom is.

Naponta beszélünk neten, a személyesen együtt töltött időt végignevetjük. Mert mindig igyekszik megnevetettni, váratlan pillanatban érkeznek tőle üzenetek, SMS-ek, akár nappal, akár éjszaka. Az esetek felében ő ír rám. Kiderült hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk.

Nagyon sok olyat jelet mutatott, mintha tetszenék neki, ez a fiúbarátomnak is feltünt, ezért hát rákérdezett, hogy tetszem-e neki. A válasz: nem volt, de a jelek azóta is ugyanúgy megvannak.

Most mit tegyek? Nem akarok eléállni, és vallani vagy kérdezni, de nagyon szeretnék vele lenni úgy is. Ha az ellenérzésektől eljutottunk a közeli barátságig...talán eljuthatunk tovább is?

20/l