Szerintetek normális ez? Volt már valaki hasonló helyzetben?

25 éves férfi vagyok, 19 éves korom óta együtt a jelenlegi barátnőmmel, tehát már 6 éve. Előtte egy komoly 2 éves párkapcsolatom volt, ott történt meg minden (első csók, szüzesség elvesztése), tehát a jelenlegi barátnőm a második. Szeretem a barátnőmet, és nem csak úgy érzem hogy kötődés, meg hogy már csak szeretet, tényleg nagyon jól megvagyunk. Jól érzem magam vele, megértjük egymást, szép is, okos is, teljesen hozzám való. És ami nagyon fontos, hogy el tudnám képzelni őt anyaként is. De mégis bennem van néha egy olyan, hogy nekem még élnem kell, és 30-33 éves koromig nem akarok házasodni, még pár évet akarom hajtani a csajokat, flörtölgetni, ismerkedni, kipróbálni mással is mindent, randizgatni, szóval újat érezni. És e mellett meg jól érzem magam a barátnőmmel, és ezek miatt a fura érzések miatt nem szakítanék vele, nem is tartanám fairnek, meg persze benne lenne a pakliban hogy sosem találnék ilyet mint ő, visszasírni magam meg nem az én stílusom. Részben pedig az is érthető hogy élni akarok még, egész egyetem alatt vele voltam pl, persze voltak bulik, sosem gátolt semmiben, csak épp hogy más lányok tabuk voltak ugye...

Szerintetek mi ilyenkor a megfelelő lépés? Köszi aki elolvasta..