Kialakulhat-e a szerelem a barátságból, ha mindent megteszek érte?

Kedves kérdező!

Életem nagy kérdését tetted fel!

Sajnos ilyen téren eddig nem jártam szerencsével. Én sajnos úgy próbálkoztam, hogy először próbáltam barát lenni, majd lassan éreztem hogy mást is kíván a kicsi szívem, de nem léphettem, hiszen akkor a lánynak, nevezzük csak Anettnek, már volt valakije. Bennem pedig egyre érlelődött az érzés, mígnem teljesen túlfűtött a szerelem, és amikor ezt mind a nyakába zúdítottam, hasonló dolgokat mondott nekem is. Arra kért, hogy várjak. Sajnos tapasztalataim szerint ez a lányok részéről csupán egy védekező manőver, nem akarnak megbántani az igazsággal. És mivel ő tudatában van a szándékoddal, előfordulhat, hogy elijeszted vele. Én két hónapot vártam, és ezalatt a lány teljesen elhidegült tőlem, én meg hülyeséget hülyeség hátára halmoztam. Próbálkoztam romantikus dolgokkal, de sajnos nem váltak be. Végül odaiág fajult a dolog, hogy úgy döntöttem, hogy akkor inkább "kikszeretek" belőle, mintsem hogy megutáljuk egymást, és ezt meg is mondtam neki. Azóta sikerült elfelejtenem, de már közel sem vagyunk olyan jóban, mint azelőtt. Az egész tortúra majdnem két és fél évig tartott. Az eset idején én is 16 voltam. Egy év múlva figyeltem fel egy lánybarátomra, nevezzük Zsófinak, akit már régebbről ismertem, és egyszer még ő próbálkozott nálam, de én akkor még Anettel voltam elfoglalva. Ezt ő már csak útólag mesélte nekem, a lényeg hogy régebben tetszettem neki. Sajnos úgy egy fél év után azon kaptam magam hogy ismerős érzésekkel gondolok Zsófira, ezért elhatároztam, hogy nem várok annyit, mint Anettel, és elmondtam neki, hogy tetszik. Mit mondott erre? Várjak. Két hónapig vártam ismét, és ekkora ismét teljesen belezúgtam. Nyáron együtt mentünk nyaralni ausztriába, és ő persze a buszon mellém akart ülni, meg elaludt a vállamon, és ehhez hasonlók. El sem tudom mondani, milyen rossz volt, ilyen közelben tudnom magamhoz, miközben még mindig nem tudom, lehet-e esélyünk. Elhatároztam magam. Megmondtam neki a búcsúesten, hogy nem várok tovább. Tudnom kell mi a válasza. Még egy hét haladékot kért. Életem leghosszabb hete volt. És amikor eljött a nap, mit válaszolt? Legyünk csak barátok. Azt hittem, egy világ omlik bennem össze.

Újab nehéz kínzókúrával sikerült őt is elfelejtenem, és vele tényleg meg is maradtunk barátok, mert tanultam az előző esetből. Aztán végül találkoztam egy lánnyal, akit első látás után, mindenféle komoly érzések nélkül elhívtam egy randira, és azóta is együtt vagyunk.

Az én tanácsom az, hogy a szerelemmel vigyázni kell, mert olyan, mint a tűz. Melegíthet, de meg is égetheted magad vele. Tudom, hogy úgy érzed, a te eseted más,de hidd el, ezt csak az a hormonfürdő mondatja veled, ami az idealizmus rózsaszín fellegét borítja a szemedre. Ha a lány időt kért, abból nem sülhet ki sok jó. Nagyon ritkán, esetleg. Beszélj vele, és mondd, hogy neked most kell a válasz, légy kíméletlen, mert igazából csak téged nem akarnak az igazsággal megbántani. De az igazság még mindig jobb, mintha hamis ábrándokkal és hiú reményekre vesztegeted az idődet, és az érzéseidet. Meg kell próbálnod józanul gondolkodni, és tudom hogy ez nehéz, mert én sem hallgattam erre a tanácsra. Szerelmes voltam. És aki szerelmes, az hülye is. Te is az vagy, de nem rossz értelemben. Hidd el, ha most nem lépsz, néhány év múlva már bánni fogod, és azt fogod maghadtól kérdezni, hogy csinálhattál ekkora hülyeséget?

Remélem segítettem, sok szerencsét!

Albert