És a legrosszabb, hogy igazatok volt! Mit tegyek még?

Nem olvastam a tegnapi kérdésedet (belinkelnéd?), viszont az én párom is mondhatni nehéz felfogású. Olyan a kapcsolatunk, amilyennek ő megálmodta, nekem beleszólásom lehet. Az egyetlen, amivel eltudok érni nála valamit, az az, ha a szemébe mondom az érzéseimet, félelemeimet, vágyaimat. Ennek sokszor sírás (összeveszünk) lesz a vége, de így látja, hogy komolyan beszélek, nekem nem jó az, ami van. Ekkor ijed meg egy kicsit úgy érzem és gondolkodik el azon legalább egy pillanatra, hogy változtatni kéne, ha nem akar elveszíteni.

Én nem mondom, hogy egyik napról a másikra ugrik és minden tökéletes lesz, de minden egyes ilyen kiborulásom után javul egy picit. Másfél éve vagyunk együtt, én azt mondom a kezdetekhez képest már RENGETEG változott értem és én ezért nagyon hálás vagyok neki, amit tudatok is vele. Éreztetem, hogy na igen, ez hiányzott, köszönetet mondok, dícsérem. Kicsit, mintha kisgyerek lenne, akit terelgetni kell, dehát mi már csak így szeretjük egymást. :)