Hogyan lehetnék végre túl ezen?

Találtam valakit akivel el tudtam volna képzelni az életem és teljesen reménytelen volt, hogy viszont szeret. Jó egy éve ennek. Testiség is volt, nem voltunk együtt, inkább én akartam mindent. Minden más lányra viszont úgy néz, mint valami csodára. Nem szenvednek meg érte, nem érdemlik meg, nem harcoltak meg érte, nem akarják, és elérik azt amiről nem is álmodhatnék soha az életben, pont ami a legnagyobb álmom lenne. Akármikor elő jön ez a dolog. Ma suliba se akartam menni, de azért rávettem magam, az is terelje el a gondolataim. Néha úgy érzem felesleges élnem. Ha ennyire figyelmen kívül tudta hagyni az érzéseim, hogy mással kavar és azt ecsetelte miért lenne jó ha megdugná. Kb itt kellett volna megölnöm magam. Csak azért nem tettem meg, mert tudom már milyen szar a gyomormosás, semmi kedvem nincs hozzá mégegyszer.

Próbálok mással boldogulni, de nem jönnek az érzések és minden fickóval az a gond, hogy nem ő az...