Ha nem köszöntött fel, mert előtte szakítottunk, de én őt igen most, hogy tegyem "jóvá"?

szóval vége lett. le se sz*rta, hogy névnapom van, meg úgy alapból. de amúgy jóban vagyunk. most meg én őt felköszöntöttem, kicsit bánt, hogy észre sem veszi, bele sem gondol, hogy ez fordítva nem így volt, nem is akartam köszönteni, de úgy éreztem bunkóság lenne.

de most meg úgy érzem magam, mint egy nyalis kis csicska. ő meg röhög a markában.

tiszta boldog nélkülem (legalábbis a családjának ezt mutatja) (de vannak megtört pillanatai, amiket meg nekem mutat)és félek úgy jövök most le neki, mint egy nő aki sír utána, pedig nem.

mindent összevetve, amíg én rém magányosnak éreztem magam az én ünnepemen, neki megadtam a tiszteletet az ő ünnepén.

szóval olyan hülyének érzem magam, de ha meg nem köszöntöttem volna fel, úgy hogy még aznap is jókat beszélgettünk, tényleg bunkónak láttam volna magam. de most meg hülyének érzem.

mit alakítsak legközelebb, hogy jól jöjjek ki ebből?