Ettől szaladnak falnak a pasik igaz?

Ezzel a viselkedéssel csak azt mutatod meg neki, hogy mennyire nem tudod kezelni a stresszt és a kapcsolatotokat. Ha nem tudsz rá megoldást, minek hisztizel vele? Ha nem fér bele az életedbe egy kapcsolat anélkül, hogy idegösszeomlást kapnál, miért mentél bele?

A viselkedésed nem jó előjel a jövőtök szempontjából. Máris túlhajszolt hisztis anyukaként viselkedsz, holott rengeteg ember van ebben a helyzetben, és lám, mégis megoldják valahogy. Ez természet kérdése. Tartás kellene. Hiányzik a srác? Addig jó. Dolgoztok? Legalább haladtok előre.

Olyasmivel cseszegeted, amiben mindketten 'ludasak' vagytok.

Csatlakozom az előttem szólókhoz.

Azt a kevés időt, amíg együtt vagytok, minek hisztizéssel tönkrevágni? Így egyre kevésbé vágyik majd hozzád. Ennyi erővel készülhetnél néha romantikus vacsival, apró szerelmes meglepivel, amiből tényleg érezné az odaadásodat, és ő maga igyekezne minél több időt Veled tölteni. Beszéljétek meg, h amikor együtt vagytok, kizárjátok a külvilágot, kikapcsoljátok még a telefont is. Képzeld csak el, ha a munka, a tanulás ennyi stresszforrást jelent köztetek, mi lenne később, amikor gyerekek és a háztartás is ott van... Na jó, ez csak fantázia, de szerencsés esetben ez vár rátok :)

Ezzel lehet igazán hatékonyan kinyírni a legjobb kapcsolatot is. A megoldás az, hogy arra a pár órára félreteszed a problémákat, pár órát igazán bármi várhat, és csak arra koncentráltok, hogy jól érezzétek magatokat.

Mi is hasonló helyzetben voltunk, ugyan kapásból összeköltöztünk, de alig találkoztunk, ő fél11kor ért haza este, reggel meg nyolcra mentünk dolgozni, szóval vacsi-fürdés-alvás, néha szex, közben pedig veszekedés volt a program, mert mindketten fáradtak, stresszesek voltunk. Most meg külföldön dolgozik, így csak hétvégén látjuk egymást, akkor se mindig.

A kapcsolatunk majdnem zátonyra futott, akkor lett megint jó, amikor eldöntöttem, hogy ez nekem nem kell, és nem veszekedtem semmiért, és ha ő kezdte, akkor sem vettem fel a kesztyűt. Egy békésebb napon pedig átbeszéltük a dolgot, ő is belátta, hogy a veszekedéstől senkinek nem lesz jobb.

Most ha van egy kis időnk egymásra, akkor félreteszünk minden mást. Bármilyen fáradtak vagyunk, csinálunk valamilyen programot, akár csak elmegyünk valamelyik közeli múzeumba, néha pedig kirándulni, várost nézni. Emellett előre tervezünk, mikor hova menjünk, Magyarországon meglátogatni a rokonokat, de egy évben 3-4 alkalommal külföldre is, azt már egy évre előre kell tervezni, hogy olcsó legyen. Ez egyrészt azért jó, mert van mivel foglalkoznunk, másrészt az összetartozás érzését is erősíti, ha távlati tervek vannak.

Na a lényeg, hogy próbáld meg azt a kis időt jól kihasználni, amikor együtt vagytok, és lehetőleg ne nyaggasd azzal, hogy hiányzik. Hidd el, te is hiányzol neki, csak látja, hogy ezen a helyzeten most nem tudtok változtatni. Próbáld meg ezt te is elfogadni, és kihozni a jelenlegi lehetőségeitekből a lehető legtöbbet.