Miért maradnék együtt feleségemmel, aki egyre jobban elhanyagolja magát és egyre elviselhetetlenebb a természete?

- Ki mondta, hogy maradjak együtt vele? Házasságban úgy szokás. Legalábbis úgy tervezi az ember.

- Van gyerek, kettő. Miattuk (is) nem szeretnék válni.

- Nincs B tervemhez senki aktuális. Nem vagyok félrelépő típus.

- Igen szóltam, sokszor. Sokadik lehetőséget adtam már neki.

- Épp az, lassan semmit nem csinál. Nagyon ritkán főz, mosni a gép mos, takarítani én szoktam, mert allergiás. (de már úgy érzem főleg az itthoni munkákra és rám)

- Szép lett volna Vegassba, de még nem jártam ott. 2 év együttélés után vettem el. A legcsodálatosabb éveink voltak! Bombázó volt, csinos, vonzó, szexi, aktív, humoros, kedves, aranyos... Azt az énjét szeretném visszakapni!

- Mit teszek meg? Lényegében mindent. Próbáltam minden területen segíteni neki. Támogattam céljaiban. Másoddiplomát szeretett volna estin. Akkor én vigyáztam a csemetékre. Félbehagyta azt is. :-( Dolgoztam éjjel-nappal, hogy jó anyagi hátteret biztosítsak. Öltözhetett volna, adhatott volna magára, volt miből...de nem tette. Nyaralni vittem a családot, de azt sem értékelte.

Most meló nélkül vagyok, ő dolgozik. Eleinte mindent megcsináltam itthon, de azt sem értékelte... Most pedig azt hisze, ő viseli a nadrágot. De mai napig nem ad magára, sem otthonunkra. :-(

Mi a fene változtatja meg a nőket így???