Kilépnél egy 18 éves kapcsolatból, ha beleszeretnél valaki másba?

Igen!

Ha szerelmes lennék, inkább ki lépnék,mintsem tönkre mennék!

Kedves kérdező! Ide bevágom a saját történetemet, amit egy másik topikban leírtam. Olvasd el és gondolkodj el rajta. A párod hogyan érezhet?

Ha hasonlóan mint én, akkor légy tisztességes és amíg le nem zárod az egyiket ne kavarj a másikkal. Ha igaz a szerelem mindent kibír!

18 év együttélés, és 7 év házasság után átéltem a poklok poklát. Eddig végtelenül boldog voltam. Sok mindent megéltünk együtt, sok nehézséget. De mindenki előtt mintapár voltunk. Sokszor beszéltünk arról, hogy minket semmi nem törhet meg. Mi mindent legyőzünk. Még a megcsalás előtt három héttel egy romantikus esténk után azt mondta én vagyok az istennője, testileg-lelkileg minden tökéletes. Én boldog voltam és amikor néhány hét múlva furán kezdett el viselkedni, sírtam és külső segítséget szerettem volna kérni, mivel mindenre azt a választ kaptam, hogy semmi gond kicsim, csak ilyen időszakom van. A barátokhoz fordultam, akik tudtak a dologról, de csak annyit mondtak, ha valami fura, akkor menjek elé és lessem meg. A mi viszonyunkba ez nem férhetett bele, mivel többször megbeszéltük, hogy mindig öszinték leszünk egymással, bármi van mi megbeszélünk mindent. Most már az egyetem után terveztük a gyereket is. Különben is most újítottuk fel a szülei házát a családom segítségével, nem bánthatom azzal, hogy bármit feltételezzek róla. Hát pedig igen, addig is keményen folyt minden.

Végül két hónap után egy általa kezdeményezett együttlét után (mindvégig használt engem is, de csak a nő tudott rólam) rákérdeztem ugy-e nem szerettél bele másba? - én ezt csak egy vicces kérdésnek szántam!

Erre a válasz: de igen, nem tehetek róla.

Térden állva kértem beszéljük meg, hogy szerethet mást, miért nem mondta el, amikor kérdeztem mi miatt nem ül be az utóbbi hetekbe velem a kádba mint eddig, miért nem bókol, miért késik minden este?

Majd jött a válasz: 11 évvel idősebb, csinos, okos nő. Nem tehet róla szereti, és minden percben ha teheti rohan hozzá, vagy a nő megy érte és viszi a lakására. Már nem jár be rendszeresen dolgozni sem.

Ezen az éjszakán a dűhrohamaim közepette 18 év után megkaptam az első pofont, majd a többit.

Összeomlottam, majd igérte, hogy szakít a nővel. Másnap elment több órás találkájára, de néhány nap múlva meg kellett ismételni, mert kiderült mégsem szakítottak.

Majd kérte, hogy mondjak fel a munkahelyemen, ő is felmont és szakít a nővel és elmegyünk, mert itt nem hagyja békén a nő. Én felmondtam és a kis albérletünkbe vártam az életem értelmét, amit ugyancsak felmondtam elsejével. Majd hívott a nő mellől, hogy sajnálja, de nem megy és nem jön már hozzám, mert megszánna.

Ekkor már sokadjára összeomlottam és imádkoztam Istenhez és kértem Édesanyámat ott fenn, hogy segítsen nekem elfogadni mindent. Egy óra sem telt el, megérkezett a férjem, térdre állt és ő kért bocsánatot. Kérte ne menjünk sehová, mert még nehezebb lesz az életünk. Elfogadtam és boldog voltam, hogy mégis erős a mi kötődésünk. Közben felhívott a nő, hogy fogjam fel a férjem már csak szán és nézzek magamra hogy milyen nő vagyok. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik a földbe döngöltek teljesen. Közbe elmondtam én is, hogy akkor miért folyt úgy a házaséletünk mint eddig, persze ezt a férjem tagadta előtte. Válást igért és ásó-kapát, gyereket, mint nekem.

Már pár hete nehezedett a mellkasomra a teher, amikor éreztem, hogy döntenem kell, csörgött a telefonom, hogy idős Édesapám agyvérzést kapott- aki nem tudott semmiről- felfüggesztettünk minden vitát és rohantunk hozzá. Újabb két hónap telt el a kórházba rohangálás és Édesapám biztonságos ápolásának elintézésig. Eltelt már néhány hónap, a férjem azt állítja néhány hete tényleg vége, csak engem akar, de nem kérte számon tőle a sok bántást amiket telefonon, sőt névtelen telefonon a nő felm intézett. Azt mondja felejtsünk el mindent, csinált egy kis hülyeséget, sok férfi megteszi, de ő legalább öszintén elmondta nekem. Meg különben is más évekig csinálja.

Sajnálja és felejtsük el és szedjem össze magam, ne hisztizzek, ha ki kell lépnem az utcára, szép vagyok mint régen és ne döngöljem magam a földbe mert már únja.

Azt állítja nem volt jobb semmiben a nő, csak új volt. Engem szeret! Nem tudja miért csinálta! Tanult a hibáiból.

Na kedves férfiak válaszoljatok! Miért tette ezt a férjem, hogy mindkettőnket használt párhuzamosan két hónapig, sőt volt, hogy napi szinten?

Ennyire ócska ember és nő vagyok, hogy nem érdemeltem meg, hogy öszinte legyen? Vagy csak úgy elhagyjon?

Miért nem vállalt fel a nő előtt?

Miért nem védett meg a megalázó telefonok miatt a nő előtt? Miért nem hagy el legalább most? Azt ne mondjátok menjek el én! Nincs munkám és itt nagyon kedvezményesen lakhatok, meg megszakadna a szivem, ha én csomagolnék el. A nőnek van lakása, autója, neki volna hová menni.

Tudom keressek munkát! Azt teszem! A mostanra kialakult pánikbetegségem, depresszióm, a féjem által hazahurcolt nemi vírus és egyéb problémáim miatt minden erőmet össze kell szednem, hogy utcára lépjek. Eddig egy talpraesett ember voltam, akire azt mondták a jég hátán is megélek.

Válaszokat és kérdéseket várok!

Most aszt érzem, hogy milyen nő vagyok, aki nem érdemel 18 év után ennyi tisztességet, megbecsülést? Mire legyek még büszke? Méltó lehet, egy ilyen rongy ember még egy barátságra is?

Igen talpra kell állni és küzdeni mindig egy holnapért. De 34 évesen, ha csődöt mondtál emberként nagyon nehéz elfogani és lemondani mindenről....

Nincs számomra már hit, szerelem, szeretet, tisztesség, becsület! Ez a kőkemény és kegyetlen élet!

Szép napot mindenknek!