32 leszek, a párom 24, fél éve vagyunk együtt. A családja nem kedvel (pedig náluk is megvan a korkülönbség, anyuka 12 évvel idősebb) Próbálnak szétszedni minket, a párom meg engedelmesen asszisztál és az van, amit anyuci-apuci mond. Mit csináljak?

szerintük túl sokat vagyok együtt a fiukkal, miattam rúgták ki az egyetemről stb. , pedig aztán végképp semmi közöm ehhez és amikor összeköltöztünk, anyuci fogta magát és szétköltöztetett minket és a párom nem csinált semmit.Folyton elrángatják mindenféle ürüggyel, hogy segíteni kell meg ilyenek, engem levegőnek néznek, az, hogy esetleg mi terveztünk vmit, az őket nem érdekli. A párom meg engedelmes kiskutyaként fut haza. Mert függ tőlük, mert eltartják, mondta, mikor ezt problémaként jeleztem neki. Legutóbb egy szó nélkül eltűnt, csak egy sms-tküldött, hogy lelépett anyucival, max 1 napra - ennek 5 napja. És mindig ez van, megy a vetítés, csak úgy eltűnik és nem mondja meg, mikor jön haza. Totál ki vagyok borulva, nyugtatókat szedek, bőgök, így még nem aláztak meg életemben. Úgy érzem, vannak ők meg vagyok én, kizárva a párom életéből, sosem leszünk család, sosem lesz közös életünk, jövőnk, pedig mindig családra, gyerekre, szeretetre vágytam. Többször akartam szakítani, de eddig nem tudtam elhagyni, pedig talán jobb lenne. Nem értem magamat. Mi a fenét csináljak?????