32 leszek, a párom 24, fél éve vagyunk együtt. A családja nem kedvel (pedig náluk is megvan a korkülönbség, anyuka 12 évvel idősebb) Próbálnak szétszedni minket, a párom meg engedelmesen asszisztál és az van, amit anyuci-apuci mond. Mit csináljak?

Mindenki szeretnivaló, ha eltekintünk a rossz tulajdonságaitól :D.

Amúgy ne reméld, hogy ez meg fog változni, neki ez a kényelmesebb. Ha meg akarna változni, már tett volna erre kísérletet, amikor eltiltottak tőle. Márpedig, ha nem változik meg, akkor ezt életed végééig is szenvedheted. A bátyjáéknál is pl JOBB a helyzet, azaz nem jó, hanem jobb, mint volt. Nem mindegy minél és mennyivel jobb! Szerintem vegyél egy nagy levegőt, és gondold végig, hogy ha kívülről nézed az egészet, milyen REÁLIS opciót látsz arra, ami ezt az egészet pozitív iránya tereli. Ha el tudtok szökni anyukától, akkor te leszel az új anyukat, ezt itt meg is ígérem neked!

Persze, értem, hogy az anyuka szereppel nincs problémád, mert anyuka szerep és anyuka szerep között is orbitális különbségek vannak. Itt én arra akartam célozni, hogy a pasidnak az az igénye, hogy legyen mellette valaki, aki igazgatja az életét, döntéseket hoz helyette és kinyalja a seggét.

Ha arról lenne szó, hogy az anyai gondoskodás, a háztartás vezetésében, a finom házi kosztban, a mosott és vasalt ruhákban és úgy általában az otthon biztonságában és melegében nyilvánulna meg, az teljesen normális dolog. Sajnos a te párod viszont szarik magasról az életre, így ha nem akarsz eltartani, etetni, ruházni és munkába zavarni egy szerencsétlent, miközben az anyós jár a nyakadra, akkor el kell gondolkodni a váltáson.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, mert nekem az az alapvető filozófiám, hogy a kapcsolat megmentésére adok tanácsot, a szakítás, mint opció később is adott lesz; ellenben itt sajnos nem tudok semmi értelmessel szolgálni, ne haragudj. Találkoztam már hasonló figurával, mint a párod, az akkori párkapcsolata is hasonló volt, és sajnos a végkimenetel is... :(

Tudom, mennyire kemény ez, tényleg nem akarok érzéketlennek tűnni, hidd el megértem, amit mondasz, de muszáj kimondanom: szóltam, vagy szóltam?

Tényleg fáj ezt mondani, de ő nem akar változni, mert egy kisgyerek azt teszi, amit szabad neki, nem tud előre gondolkozni, nincs önálló értékrendje. Sajnos, ha pótanyuka vagy, pont ezt erősíted benne, és ez a fagyi mindig visszanyal.