32 leszek, a párom 24, fél éve vagyunk együtt. A családja nem kedvel (pedig náluk is megvan a korkülönbség, anyuka 12 évvel idősebb) Próbálnak szétszedni minket, a párom meg engedelmesen asszisztál és az van, amit anyuci-apuci mond. Mit csináljak?

32évesen még egyetemre jár, illetve csak járt, mert ott hagyta, feltételezem nem munka mellett levelezőn.

Az anyja költöztetett szét titeket és ilyen mértékben függ a szüleitől... én nem szeretnék magamnak egy ilyen férfit :)

Nem kihasználásról van itt szó szerintem, legalábbis nem feltétlenül.

Ellenben sajnos nem tudok túl jókat mondani. A párod gyerek még, azért van ennyivel idősebb nővel; egyszerűen kell neki anyuci, és azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek nem változnak meg egyhamar. Szüksége van arra, hogy mások döntsenek helyette, nem képes felelősséget vállalni a tetteiért. A számára legkönnyebb döntést hozza, ez pedig, hogy nem szegül szembe a kenyeret nyújtó kézzel. A szülei meg benned látják a bűnbakot a saját elcseszett nevelésükért.

Ha a leendő fiam egy nő miatt kirúgatja magát az egyetemről (félre ne érts, nem mondom, hogy egyáltalán szereped volt ebben, de a szülei ezt hiszik), én a fiamat fogom tarkón b*szni, nem a lányt, és magamat fogom sírva leköpni a tükörben. Akkor ugyanis tudni fogom, hogy a nevelésem olyan embert eredményezett, akit 24 éves férfi létére befolyásolni tud akárki. Az utolsó dolog lenne, amit csinálnék, hogy eltiltsam a csajától, elvégre akkor a tanulás lehetőségét venném el előle, és ugyanazt a felfogást folytatnám, ami odajuttatta: döntenék helyette.

Összefoglalva a párod szülei idióták, de sajnos ez a te szempontodból mindegy, ugyanis a párod jó alany hozzá. Próbáld kívülről szemlélni a dolgokat, és gondold végig: egy a kapcsolatát komolyan gondoló felnőtt férfi ember csinál ilyet? Ha fontosabb lennél neki, mint anyuci reggelije, akkor egy férfi engedi, hogy a szülei így viselkedjenek? Szerintem én nem számítok egy kimondott határozott jellemnek, de a földön még nem született olyan ember, aki le tud beszélni a páromról, ha én nem akarom! Egyébként ne haragudj, de azon is elgondolkodtam kicsit, hogy 32 évesen TE mit keresel egy ilyen kapcsolatban egy ilyen srác mellett?

"mondhatni a zsák foltja vagyok"

Fuh, pont erre akartam célozni, de látom van önkritikád, nagyon helyes! Ilyenkor általában sértődés a reakció, de úgy látom, te okosabb vagy.

Az az igazság, hogy mocsok mód emlékeztetsz egy lány ismerősömre, ő az ilyen kis édes, gyerekes, prüntyögős aranymókusokat imádta mindig, ami addig tök jó volt, amíg nem kellett az illetőnek férfiként viselkednie. Ott is idősebb volt a lány, de ott csak két évvel. Sok a hasonlóság. Nyögvenyelős vége lett, ne akard.