Ennyire nehéz lenne a lelki hűség?

Ismerős a helyzeted. Mi szintén másfél éve vagyunk együtt a barátommal, ahogyan ti is, és ugyanígy kb fél éve költöztünk össze. Előtte már ismertük egymást, nagyon jó barátság volt közöttünk, ebből alakult ki a szerelem. Aztán elcsitult.

Nálunk is a barátom érte el hamarabb ezt a nyugalmi korszakot, amikor már nem igényel annyi szeretkezést, elég neki, ha csak üldögélünk a kanapén egymás mellett, és ő gépezhet, vagy olvashat, vagy filmet nézhet.

Kezdetben pánikoltam, mert én is éreztem, hogy idő közben elcsitult az a nagy tűz, ami kezdetben annyira lángolt közöttünk, és attól féltem, hogy ha ez így folytatódik, akkor előbb-utóbb a kapcsolatunk is kihűl...

A helyzetem hónapokig ugyanaz volt, mint most a tiéd. Hiányoltam azt a kezdeti lobogást, és nem értettem, miért hagyott alább. Én is beszélgettem erről a barátommal, neki természetesen minden úgy volt jó, ahogy volt, ő jól érezte magát ebben a kapcsolatban, és szerinte csak én láttam rémeket, felesleges problémákat oda, ahol valójában nincsenek.

Aztán az egyik barátnőm is ugyanebbe a helyzetbe került. Rá kellett jönnöm, hogy ez tipikus, és nem egyedi eset. Úgy tűnik, hogy azok a férfiak, akik megtalálják a számukra ideális nőt, egyszerűen megnyugszanak. Ha már meghódították a lányt, és nem kell érte tovább küzdeni, lehiggadnak és elkényelmesednek ebben a kapcsolatban. De ez nem feltétlenül rossz dolog. Ez csupán azt jelenti, hogy nem akarnak újra "vadászni", nem keresnek más "prédát", nőt, ha egyszer már megtalálták azt, aki nekik megfelel.

És ha belegondolsz, apukád és anyukád sem úgy viselkedik otthon, mint a megismerkedésük idején. Az ember nem lehet állandóan szerelmes, ez egy idő után elcsitul, és marad helyette a szeretet, a megbecsülés és a tisztelet. Vagy ott vannak a nagyszüleid. Biztos, hogy a nagypapád már nem azon töri magát minden áldott nap, hogy mivel vegye le a nagyidat a lábáról. Szeretik és elfogadják egymást, de ők sem olyan hevesek már abban a kapcsolatban, mint az első évben. Ez ilyen.

Amikor erre rájöttem, na, nekem az volt az a pont, amikor én is meg tudtam nyugodni, és végre elértem ezt a "csendesen szeretem a páromat" állapotot. Utána már nem pánikoltam, hogy jaj, oda lesz a kapcsolatunk, mert nincs benne ugyanolyan tűz, mint az elején. Ott van benne az a tűz, csak máshogy és máshol. Nyugi, az érzések nem vesznek el, csak átalakulnak. De ez nem baj. :)

A komoly kapcsolatok általában 5 fázisból állnak:

1. A komoly kapcsolatok első fázisa: a romantika-fázis

Az udvarlási szakasz, az eufória, a romantikus, gyertyafényes vacsorák és az egymásba feledkezés időszaka. Sokan összekeverik a párkapcsolatot ezzel az első szakasszal és tévesen azt hiszik, az a “normális”, ha minden úgy marad, ahogy ebben a fázisban van. Ez a fázis 2 hónaptól akár 2 évig is eltarthat – ameddig bírják az örömhormonok… Ez az a fázis, amikor még csak most találkoztatok, és minden fantasztikus, el sem tudod képzelni az életedet a másik nélkül. Nem lehettek eleget egymással, nem láttok meg egy apró hibát sem a másikban, mindenki a legjobb formáját hozza. A közös dolgokon van a hangsúly, nyitottak vagytok egymásra. Ebben a szakaszban épülnek meg a komoly kapcsolatok alapjai.

2. A komoly kapcsolatok második fázisa: a kiábrándulás

Ráébredsz, hogy a tökéletesnek hitt társ is ember, és tele van emberi hibákkal. Mivel kezditek alaposan megismerni egymást, most azok a vakfoltok kerülnek előtérbe, amelyeket eddig nem láttál a rózsaszín köd miatt. Az endorfin hormonok kezdenek elfáradni, már nem érzed állandóan a csúcson magad, előtérbe kerülnek az apró, hétköznapi dolgok. Már nem olyan cuki és édes, bármit is csinál a másik, de azért az első fázisból még maradt elég energia, hogy felülemelkedj az apróságokon. A legfontosabb feladat a komoly kapcsolatok ezen ijesztő fázisában, hogy megtanulj kommunikálni a másikkal, és megoldani az esetleges konfliktusokat.

3. A komoly kapcsolatok harmadik fázisa: az erőviszonyok tisztázása

A párkapcsolatoknak is van viharzási szakasza. Ez az. Már a kiábrándulás fázisában is voltak apróbb súrlódások, de azok ebben a szakaszban még inkább felerősödnek. Kicsit eltávolodtok egymástól, mert úgy érzitek, hogy az összekülönbözés és a konfliktus rossz dolgok. Gyakoriakká válnak a viták, a bolhából is elefántot csináltok. Meghúzzátok a határokat, megállapítjátok, hogy mi elfogadható és mi nem. Sokszor eszetekbe jut, hogy talán jobb lenne külön (a komoly kapcsolatok nagy része szét is megy ebben a fázisban). Most még fontosabbá válik a helyes kommunikáció, és hogy egységként gondoljatok magatokra. Ha ügyesek vagytok, túlélitek ezt a szakaszt és megerősödve jöttök ki belőle…

4. A komoly kapcsolatok negyedik fázisa: a stabilizálódás

Végre nyugi van! Túlvagytok az előző, viharos szakaszon, kialakultak a közös normák, szabályok. A komoly kapcsolatok (legalábbis a komolynak indulók) nagy része meg sem éri ezt a szakaszt. Aki viszont megéri, az átélheti a mély kötődést, egy másfajta szerelmet, amelyben már nem csupán a szenvedély de a barátság is viszi a prímet. Mindketten tudjátok, hogy a másik nem tökéletes, de megtanuljátok egymás hibáit szeretni, tisztelni és becsülni a másikat. Szintén ebben a szakaszban kezd mindkét fél a saját kis külön világának a gondozásához is: új hobbik, érdeklődési körök tűnnek fel a láthatáron. Ebben a fázisban nagyon meg kell azért dolgozni, hogy ne szürküljön be a kapcsolat, és mindig legyen benne valami izgalom és közös újdonság.

5. A komoly kapcsolatok ötödik fázisa: az elköteleződés

Számítások szerint a párok mintegy 5 %-a jut el eddig. Ekkorra már alaposan megismerik a párjukat, és elfogadják annak hibáival és rossz tulajdonságaival együtt is. Mostanra már igazán egy csapattá alakul a pár, kevesebb meglepetéssel és több nyugalommal, mint az előző fázisokban. Együttműködve rengeteg nehézséget legyőztetek, ha eljutottatok idáig, gratulálok, vigyázzatok egymásra!

Én is hasonló kaliber vagyok mint te, hasonlóan hosszú kapcsolattal, bár mi még nem élünk együtt és köztünk rengeteg a vita a kezdetek óta.

Én úgy érzem, hogy nálunk a viták ölik meg a kapcsolatot, ugyanakkor ezek is tartják életben, mert ha békülés van az mindig egyfajta újra szerelmesedést is jelent nálam.

Én az előző kapcsolatomból tanulva nem tudom "megengedni" azt, hogy ellaposodjon a kapcsolatunk. Igen, egy idő után lecsillapodik az ember, de ettől még ápolni kell a dolgokat. Ugyanúgy kell új közös programokat szervezni kettesben. Az elején még új volt, ha mondjuk beültetek egy pizzára valahova séta helyett, vagy felmentetek valamelyikőtökhöz megnézni egy filmet nyilvános találka helyett. Ezek mindig felspanoltak, várja az ember, gyullad a láng, hogy úristen vajon mi fog történni. Nekem szükségem van a későbbiekben is erre az érzésre, hogy legyen program, legyen mire spanolnom magam, hogy de jó végre kikapcsolódunk kettesben és legyen alkalom, amikor újra egymásba szerethetünk.

Azt sajnos megtapasztaltam én is, hogy a kanapén ülve nem szeretünk újra és újra bele egymásba. Az előző kapcsolatom 2 év után ért véget, mert ellaposodott és mert már szinte minden jött ment után jött a fellángolás érzése és rájöttem, hogy nekem ennél erősebb érzelmekre van szükségem.

A jelenlegi kapcsolatom egyelőre jelét sem mutatja kihűlésnek éppen azért, mert ha eljön a mélypont, akkor dolgozunk azon, hogy feldobjuk. Szerintem egy tizen x éves házasságban is szükség van erre, ehhez pedig természetesen mindkét félre.