Ugye, hogy ne nőzzek ilyen hozzáállással?

Nem értek a nők nyelvén, nem tudom, hogy kell udvarolni, nem tudom, hogy kell bánni velük, hogy jól érezzék magukat a társaságomban. És akárki akármit mondott eddig ezzel kapcsolatban, nem maradt meg a fejemben, egyszerűen mintha nem is akarnám felfogni. Ha kialakulna valami komolyabb is köztem és egy lány között, azt is sima barátságnak kezelném, mert magamban képtelen lennék szintet lépni. A testiség meg... Számomra már egy ölelés is nagy feladat, pedig amúgy bújósnak érzem magam (csak ezt sosem élhettem ki). Egyszerűen félek a "női lélektől", pedig közöttük nőttem fel (vagy éppen ezért félek)...

Ráadásul elég lusta vagyok és bizonyos téren önző, ami megint nem nyerő.

Szóval hagyjam az egészet, amíg fel nem növök agyilag is a témához? 21/F