Miért érzem azt hogy engem senki sem tud szeretni? . (folyt. Alul)

Szerintem egyszerűen csak nem volt szerencséd eddig,és persze független pasit fogj inkább ha tudsz....el ne kese-

redj már, biztos hogy téged is fognak nagyon szeretni..csak találd meg azt a fiút.....nyugi

Általában nem szoktam itt válaszokat írni, csak röhögök az emberek hülyeségein, de most kissé rám jött az írhatnék.

Szerintem veled az a baj, hogy túlságosan akarsz kötődni valakihez. Azt hiszem szívesen hallanád azt egy férfitól, hogy „ne menj el drágám, szükségem van rád”, vagy „nélküled nem ér semmit az életem”, stb. Számodra egy pasi amolyan támasz szerűség lenne (javíts ki ha tévedek), aki kötődik is hozzád. Nos röviden: ez így nem jó. Sok pszichológia könyvet nem olvastam, de van egy, amit bátran tudok ajánlani ez Erich Fromm: A szeretet művészete. Van benne egy jellemző mondat: aki úgy érzi, hogy nem szereti senki, az csak nem meri bevallani, hogy ő maga képtelen a szeretetre. Mind egy nem akarom túl szakmaira venni a figurát, mert valószínűleg az csak nekem izgalmas.

Jó tanácsnak azt tudnám mondani, hogy a csalódásokból tanulj, és ne legyél kétségbe esett. Vannak kétségbe esetten párt kereső lányok, na én speciel az ilyeneket nagyon messze elkerülöm. Van aki kétségbe esésében eldönti, hogy márpedig minden férfi szemét, csak kihasználni akarják az embert. Ezért ők bár szeretnének egy igazi szereteten alapuló kapcsolatot, de nem tudnak kialakítani ilyet, mert eleve elítélik az embereket. Van aki egyszerűen gonosz lesz az emberekkel, mert ilyenkor azt érzi, hogy ő az erősebb, és ha ő bánt valakit, akkor őt nem bánthatja senki. Ilyenkor persze van egyfajta jóleső győzelem-érzés, de ennek is örök magába zártság a vége. Igazából szívesen beszélnék veled még erről, mert azt látom, hogy nem vagy menthetetlen, szóval ha gondolod tudsz nekem írni.