Hogy értessem meg vele, hogy nekem nem kellenek mások?

25 éves vagyok és egy sokkal idősebb barátom van (42).

Egy ideje az a mániája, hogy meggyanúsít minden pasival, aki a közelemben van: munkatársak, barátok, sokszor még a közeli boltban dolgozó sráccal is. Nem állhatok szóba senkivel úgy, hogy utána ne kelljen hosszasan magyaráznom, hogy nem akarok tőle semmit. A múltkor volt egy bográcsozás a kollégákkal és elég sokáig tartott. Utána azt vágta a fejemhez, hogy biztos az összes férfi munkatársammal volt viszonyom, mert nagyon kedvelnek (de nem azért kedvelnek, hanem azért, mert kedves vagyok velük).

De a legújabb rögeszméje az, hogy a 18 éves fia és közöttem van valami, mert a srác sok dolgot inkább velem oszt meg és nem az apjával, meg tőlem kér csajozási tippeket, mert elég félénk a srác. És már nem győzök magyarázkodni. Most ott tartok, hogy inkább nem beszélek a sráccal, ha nálunk van, vagy csak a minimumot. Pedig azért igyekeztem vele összebarátkozni, mert előzőleg azt kaptam meg, hogy én nem fogadom el, hogy neki már gyereke van.

Nem tudok mit csinálni. Hogy érjem el, hogy higgyen nekem?