Lányokat kérdeznék: összejönnétek e olyan fiúval, aki katona, vagy közel van hozzá, hogy azzá válljon (pl. : ZMNE-n akárhány éves hallgató?

nem

Én már összejöttem egyel, jó pár évvel ezelőtt. Alkalmanként nagyon jólesik az a félév legális szabadság. A veszélyekről meg annyit, hogy nem biztos, hogy aki naponta autózik párszáz kilométert,az nagyobb biztonságban van.

Nekem távol van a barátom (amikor hallgat) :D de nem katonának készül...had-és biztonságtechnikusnak :) én tudok várni rá, mert szeretem, és elvileg ő is engem. szerintem az hogy a távolság tönkreteszi a kapcsolatot, hülyeség, inkább emberfüggő. a veszély mondjuk rossz dolog, viszont jó érzés lehet amikor aggódunk, féltünk titeket fiúk, vagy tévedek? :P

Az én párom is hivatásos katona 8 éve. Igaz, nem tiszt, de az ebből a szempontból mindegy. Már 4 éve együtt vagyunk, 3 éve együtt élünk. A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy pénteken "összejöttünk", vasárnap találkoztunk, és hétfőn elment két hétre a Bakonyba kiképződni. Jó kezdet, fél siker! :D Olyan családban nőttem fel, ahol megszokott dolog volt, hogy apám rendszertelenül van otthon. Én soha nem tudtam volna elképzelni, hogy a párom reggel 8-kor elmegy dolgozni, és délután 4-kor végez. A veszélyekről meg annyit, hogy minden munka lehet veszélyes. Na jó, a tűzszerészeké egy "kicsit" jobban. Egyébként én is fegyveres szervnél dolgozom, remekül kiegészítjük (és megesik olyan is, a munkánk miatt, hogy elkerüljük) egymást. :D De mivel hasonló felfogásunk van, elfogadjuk, hogy a másik hivatása miatt néha a családi élet háttérbe szorul. Most is odavan 21-ig, akkor 7végén itthon lesz, aztán meg majd csak szeptember vége felé kerül elő megint. De rengeteget szoktam beszélgetni olyanokkal, akik hasonló helyzetben vannak, és valahogy mindig leszűrjük, hogy a hosszú kapcsolat titka a ritka találkozás. Hát nincs időnk megunni egymást! :D

Az, hogy mi a hivatása, nem befolyásolná az érzelmeimet.