Mit tegyek? Nem akarom megbántani, áltattni, sem pedig elvezsiteni.

18 éves lány vagyok..és bevallom nem volt még barátom..de nem azért mert nem lehetett volna..csak nehezen esek szerelembe..nem akartam soha belemenni úgy h: "majd kialakul az érzés" közbe..főleg h vonzalmat sem éreztem..11.be azonban beleszerettem egy fiúba..nagyon szerettem..bármit megtettem volan érte..csak nem volt szerencsés kimenetelű és most 12.re van egy másik fiú aki barát barátom volt 4 évig, most bevallottta h mit érez..de én nem tudtam mit mondani..azt se h igen és azt se h nem..mondtam neki nem vagyok biztos az érzéseimben..h nem tudok mit mondani..de játszani nem akarok vele..de elvezsiteni nem akarom mert kedvelem..de lehetr h csak barátként..(volt oylan idő amikor furán éreztem magam a közelében)igazából arra gondolok h nagy hatással volt rám az akit nagyon szerettem és bár már hosszú idő eltelt..még mindig sokat gondolok rá..(talán még szeretem is) és ha csupán felvetődik a gondolataimban akkor senki nem tud megközeliteni...és azt gondolom h nem korrekt ha igent mondok ennek a srácnak,ha olykor az elsőre gondolok, vagy visszaolvasom a hozzá irt leveleimet..egyrészt az elveimet sem akarom feladni h majd "kialakul", másrészt félek belemenni ebbe a kapcsolatba..nem tudom h miért..tartok attól is h megutál..próbálom az ő érdekeit nézni h ne fájjon neki..mondjam meg neki h később se fogok többet érezni, szakitsam meg vele a barátságot is??