Miért nincs életem nélküle? Miért érzem ezt?

Én meg 3 éve vesztem össze egy lányal, azóta is rendszeresen látjuk egymást, de nem személyeskedésből. (vagyis nem beszélgetés és egyebekből, hanem kényszerből), és mióta összevesztünk, már minden hidegen hagy.

2-3 hetente mindig rámdudál egy autó, meg kikerül az úton, mert majdnem elütött. Nem olyan emós érzés, hiszen nem akarok meghalni, csak úgymond "tökmind1" mi történik, nem haverkodom azóta, eldobtam őket, fogván hogy mindnre azt mondtam "nincs kedvem...", meg ha volt is, hamar hazajöttem, ha dumáltunk akkor se ott volt az agyam, szóval kibontakozni se tudtam a baráti körben, így lassan de szinte mindet eldobtam, vagy nagyon lehalványult a szintünk.

Nincsenek terveim a jövőre, és ennyi.

Zavar hogy ilyen vagyok, de ez van.