Lányok, (asszonyok), mit szólnátok, ha a férjetek megcsalna?

Hát biztos, hogy elhagynám a párom, hiszen erre nincs mentség...mivel ha valakit szeretek, akkor nem is tudok másra nézni szóval...

Arról nem is beszélve, hogy ha valaki egyszer megteszi, az többször is megteszi...ugyanez vonatkozik a verésre is...

De amúgy nincs értelme megbocsátani, ugyanis ilyenkor a lány/nő rombolja a presztízsét (hitelességét), a hapsi meg nem fogja szarba se venni az ilyen nőt, aki EZT megbocsátja, nem fogja tisztelni , nem lesz semmi tekintélye sem a szemében!!!!

Azért lányok, fiatal feleségek, én meghallgatnám egy olyan asszony véleményét is erről a szituról, aki már minimum 20-30 éve él házasságban. Ki tudhatja azt, hogy ilyen hosszú együttélés után, ki mit, és persze kinek mit bocsátana meg...én bizony nem, pedig nem 16 vagyok.

Szóval csak óvatosan :)

Amúgy a kérdésre is ezzel a kérdéssel felelek: mióta tart a házasság (ésvagy), hány évesek a felek? Hiszen ez nem elhanyagolható tényező.

Te mit szólnál ahhoz, kedves kérdező, ha afelségedről kiderülne, hogy megcsalt, szeretője van?

Én amúgy kiheréltetném a pasimat, utána már nem csalna meg.

Ebben a szituban vagyok, úgyhogy konkrét választ tudok adni. Amikor megtudtam, megzuhantam, mint akinek lekevertek egy pofont. Mit gondolok a lányról? (Merthogy nálunk is egy 11 évvel fiatalabb lány lett a harmadik.)Bár személyesen nem ismerem, de túl sok jót nem gondolok róla. Ha körülöttem anno lánykoromban nős pasi sündörgött, nem keveredtem vele kapcsiba, hiába mondta, hogy csak idő kérdése, hogy elváljanak, meg a gyerekek miatt, meg ... Azt kívánom neki, valaha az életbe kerüljön hasonló szituba.

Én inkább a férjemben csalódtam. (13 éve vagyunk együtt, mindketten bőven a 30-on túl) Idáig kitartottunk jóban rosszban. Én mégis elhagyom őt. Nem indulatból döntöttem, hanem nyugodtan végiggondoltam az elmúlt nyolc hónapot. Nem tudnék már vele élni. Hiába mondja, hogy szeret, nekem ez már csak egy szó. Akármit mond, már nem hiszek neki. Az, meghogy hol van a felelősségérzet, a másik iránti tisztelet, a jóban rosszban, erről már nem is beszélek.