Miért van ez velem, h csak egy bizonyos pontig érdekel egy nő?

Az a nagy helyzet,h én amolyan igazi magányos farkas típus vagy,kemény vadászösztönnel. Mindig ugyanaz a nóta,kinézek magamnak egy lányt,aki megfog valamivel,akire fel lehet figyelni,hát szóval úgy első pillanatra belézúgok,mint vak ló a szakadékba. Itt kezdődik a második stádium,a megismerés,sosem akarom rögtön ágybavinni,szeretem megismerni a lányt,összebarátkozni vele,a kedvében járni,és valahogy kialakul egy kölcsönös vonzalom,és ilyenkor nagyon elkezdek rá vágyni testileg is. Ez a rész a kedvencem,amikor még nincs kimondva semmi,de mégis érzem,h van köztünk valami,és olyan igazi valódi érzelmek jönnek elő belőlünk,és látom a szemén,h egyre godolunk. Szeretem elhúzni ezt az időszakot,akár hónapokig is,mert olyan boldog vagyok ebben az állapotban,h még az se zavar,h nem feküdtünk le. Sokakkal ellentétben,én nem gyávaságból nem vallom be,hanem egyszerűen én így érzem jól magam..Na és aztán jön a sorsfordító rész,amikor vagy az van,h a lány megunja,és rákérdez,vagy én vallom be neki az érzéseimet,ez a legnehezebb az egészben,na mind1,miután ki van mondva,2 dolog lehetséges,vagy azt mondja,h nem! vagy azt,h igen,és összebújunk...Na és itt jön a bökkenő,mert engem idáig érdekelt a lány,akár így,akár úgy döntött...ha nemet mond,onnantól valahogy nem izgat,nem érdekel,.ha meg összejövünk,akkor úgyszintén nem érdekel. Szval a lényeg,h amikor ki vannak mondva az érzelmek,onnantól egyszerűenelveszti a varázsát az egész és nem érdekel többé,ilyenkor mindig új lány után nézek...:$