Hogyan értessem meg vele, hogy barátok maradjunk?

A barátnôm bátyja 26 éves, én 16 leszek decemberben. Kb márciusben kezdtünk dumálgatni, azonnal megtaláltuk a közös hangot. Elôször csak cseten, órákat, de volt, hogy éjszakákat ( tehát olyan 6-7 órát ) átbeszéltünk, egyszer webkamerával is. Mindig ô ír rám facebookon, sajátos köszönéssel: 'ciao bella!' ( szia szépség ). Aztán elkérte a telefonszámomat, már ott is beszéltünk, nagyon sokat, egyszerûen imádom!:) Eszméletlen jól megértjük egymást, hatalmasakat nevetünk, és sokszor befejezzük egymás mondatát.

Mindig flörtölt velem, meg bókolgatott, fôleg azután, hogy meglátott a webkamerán keresztül, de nem nagyon vettem komolyan, inkább csak poénra. Bár néha így kicsit erôsnek éreztem, nem zavart, mert jól esett. Késôbb volt, hogy feljött Pestre ( koleszos egy másik városban az egyetemen ) és kérdezte, hogy találkozunk-e. Kint voltunk egy parkban, és valahogy megoldotta, hogy hiperszuper közel üljünk egymáshoz, állandóan összeért a lábunk, vállunk. Nagyon sokszor hozzámért, amikor beszélt hozzám. Párszor csak 'véletlenül' amikor hátrarakta a kezét a padon, támaszkodásnál végig súrolta a keze a hátamat, aztán kb 8x a keze a derekamra csúszott, és volt, hogy átkarolta a vállam, és gyengéden magához húzva közelrôl a szemembe nézett. Párszor túl közelinek éreztem, és elhúzódtam, elég csókközeli távba kerültünk. Megmondom ôszintén, nagyon helyes srác, eléggé bejön... Nincs barátnôje mellesleg, és max 23-nak nézném. :) Nagyon jól esett, amikor pl magához ölelt, mert felvetettünk egy szomorúbb témát, és 'elszomorodtunk', szóval nehéz volt magam tûrtôztetni. Másnap megint együtt voltunk 4 órát.

Egyszerûen MINDIG bókol. Szépségemnek nevez ( a telefonjában is úgy vagyok benne), a szemem szépségérôl regél, megjegyzi, milyen csini vagyok, és burkoltan, de mondja, hogy tetszem neki, hogy bár idôsebb lennék, vagy ô fiatalabb, mert akkor tuti lenne nôje...

Az a baj, hogy nem tudom, hogyan ôrizhetném meg a barátságunkat. Soha nem éreztem még valakivel ennyire jól magam!! Ugyanakkor hihetetlen vonzódást is érzek kettônk között, de nekem is túl sok a korkülömbség. El akar vinni mindenféle helyekre, és nagyon lelkes, nagyon aranyos, nagyon kedves, nem az a 'most megduglak' fajta pasi. A barátnômnek már nem is mesélem az ügyet, mert szerinte ciki, és mindig elhúzza a száját, amikor megemlítem. Mit csináljak szerintetek, hogy leállítsam a folyamatos hergelést, de ugyanakkor maradhassunk barátok?! Elôre is köszi, és bocs, hogy ennyire zavaros lett, de magam sem tudom, mit érzek. Lehet hogy kicsit bele is estem, már fogalmam sincs... Nagyon sokszor álmondom vele, és álmodozok róla, eljátszom a gondolattal, hogy megcsókol... Mindig várom, hogy hívjon, és legszívesebben csak róla áradoznék. Miután találkoztunk, nem tudtam semmi másra koncentrálni, csak ô járt a fejemben...