Vajon elfogad olyannak amilyen vagyok? Vagy csak bebeszélem magamnak?

Tegnap este unalomból elkezdtem olvasni itt a GYIK-on azt, hogy a nőknek mi a fontosabb. A belső-e vagy a külső. Ez azért érdekelt mert nem vagyok olyan szép srác. A lényeg, hogy egy csomó hasonló témájú kérdést olvastam el. És sokban tapasztaltam azt, hogy vannak olyan rendes lányok/nők is akiknek fontosabb a belső mint a külső. DE! Viszont olvastam néhány olyan kérést is ami meg siratott. Mert több olyan lány is írt ki olyant, hogy a fiú belső énjébe bele szeretett, de a külseje véget szégyenli a srácot, vagy undorodik tőle. Persze az igen fontos meg említeni, hogy vagy azért undorító egy srác mert így született, vagy ápolatlan! Ez nm mindegy tényező! Én az ápolt kategóriába tartozom. De nem vagyok egy szép srác. És amikor olvastam, hogy a csaj szereti a srácot, de undorodik hozzá érni az mélyen fájt nekem, és akkor be ugrott egy két dolog nekem. Szóval volna egy lány akivel jó barátok vagyunk. Már már lelki társak, de valahogy velem nem ölelkezik mint sok osztály társammal. És ez lelkileg bánt, hogy velem nem érintkezik. És mikor elolvastam a kérdéseket az agyam automatikusan elkezdett variálni. Mi van ha undorodik tőlem és azért nem ölel meg mert szeret azt tudom, de ha undorodik tőlem abba a lelkem bele pusztulna, és folyton folyvást jár az agyam rajta. Pl. nőnapra vettem neki bonbont, és virágot, egy köszönőmön kívül nem kaptam semmit, pedig egy puszi vagy egy ölelés jól eset volna. Vagy ugyan annyi ideje ismeri az egyik osztály társamat mint engem, de őt megöleli engem nem. És annyira félek, hogy talán azért mert undorodik tőlem valamilyen szinten. És talán, az a vágyam, hogy meg ölel arról le mondhatok, és akkor ezzel bennem egy világ omlik össze, hogy akit a legjobban szeretek talán nem fogad el úgy ahogy vagyok. És nem tudom mit csináljak ezzel a kérdéssel magamban.