Lányok! Ez nem lenne ugyanakkora kihívás?

De. Ugyanakkora kihívás. Sokan bele is ölnek egy halom időt, több hónapot, akár éveket. Hisz mekkora eredmény már valaki "pszichológusának" lenni, és "meggyógyítani"!

A baj csak az mindkettővel, hogy kissé paradox. Mivel a kapcsolatot épp az tartja össze, hogy a lánynak kihívás, a fiú meg "kihasználja" ezt (szigorúan idézőjelben!) ezért esze ágában sincs kimászni a gödörből.

Van persze pár százaléknyi esély arra, hogy közben TÉNYLEG sikerült pozitív fordulatot vennie, és TÉNYLEG elkezdenek más miatt is egymáshoz vonzódni.

Csakhogy ez a ritkább. :)

Jajj nehogy elhidd már, hogy emiatt csinálják.

Azért csinálják, mert nem szeretik, ha valaki muja, vagy depressziós.

"Azért csinálják, mert nem szeretik, ha valaki muja, vagy depressziós."

Elég furán gondolkodsz, ha szerinted csak "rosszfiú" és "muja, depressziós" fiú van. Az én barátom egyik sem. Életvidám, kiegyensúlyozott, humoros, pörgős. Van tartása, önbizalma. Emellett odaadó, önzetlen, előzékeny.

Ez kb. olyan volt, mint hogy csak b.nkó, lekezelő, beképzelt "rosszlány" vagy életunt, depressziós, szerencsétlen lány van... de mint tudjuk, nem így van.

Te melyiket választanád? A lekelező rosszlányt, vagy egy olyat, aki fásult, unott, állandóan nyafog, sír? :D

Utolsó: annyiból igaz, hogy a fiúnak illik kezdeményezni. Ha visszahúzódó, nem biztos, hogy megteszi.

Ahhoz nekem sincs kedvem, hogy menjek utána (tegyük fel).

A szégyellős fiúk viszont aranyosak! Bár ők nekem nem azonosak a depressziós fiúkkal, való igaz. Ők azok, akik belül vidámak, üdítőek. Odajönnek és kezdeményeznek, csak kicsit terelgetni kell őket. :D

A barátnőid miatt részvétem, ha ilyen lelkizősek..bár ha te is ilyen vagy, akkor biztos nincs gond.

Kérdező: mindkettő ugyanakkorát tud szerintem. Csak másképp. Fokozatban viszont nem rosszabb egy tegyük fel "rosszfiú", aki csúnya módon megcsalja a nőt, vagy a végén ott is hagyja.

Mint egy olyan, akire a nő elveszteget ugyanennyi időt, és mivel képtelen kirángatni a depresszióból, előbb-utóbb ő is depressziós lesz mellette.

Előbbi hamar kiheverhető (sőt, a nők állítólag előbb kiheverik a "rosszfiúkat", mint a pasik a "rosszlányokat").

Ha viszont depresszióba süppedsz valaki mellett, az hosszadalmasabb dolog.

Az emberi psziché úgy működik, hogy az átérzés, segítés érdekében részben önkéntelenül hasonul a másik féllel. Így próbálja kiemelni, kihúzni a depresszív állapotból. Tehát először próbálja megérteni.

Ha nem megy a kihúzás, akkor előfordulhat, hogy ő ragad tartósan a negatív állapotban.

A joker kérdésedre válaszolnék én is. Egy ilyen muja, depressziós srác után SOKKAL TOVÁBB és SOKKAL ROSSZABBUL érzem magam. Ha egy rosszfiúval nem jön össze a dolog, jó hát rosszul esik, akár hetekig is magam alatt vagyok, de valahogy benne van, h végig tudtam, h ez lesz a vége, és megkockáztattam, nem nyertem. Dupla vagy semmi ez szerintem...

A másik irány, amiről te beszélsz, az rettenetes. Többször próbáltam már, reménykedve benne, h majd ők jobbak lesznek, mint a "rosszfiúk". Az egy dolog, h semmi vonzót nem találok bennük, mert férfiatlanok, de hát majd beleszeretek a lelkükbe. Általában az lett a vége, h mivel rohadtul élvezték, h valaki pátyolgatja őket, eszükbe se jutott kimászni abból a bizonyos gödörből, és nekem elképesztő kudarcélményt jelentett, amitől én is depressziós lettem.. Ez után általában jött, hogy oké, akkor kidobom és majd elmúlik. De nem olyan egyszerű ám egy ilyet kidobni, mert lelkiismeret furdalást okoznak, amikor elkezdenek tovább sírni, h de akkor ha én most kidobom őket, akkor az ő életük nem ér semmit, és azt hitték, h végre megtalálták amit kerestek, és most jajj de rettenetesen szär lesz nekik. És ez mehet akár hónapokig is. És még ha szakítok is vele, akkor is mindig megtalál valamilyen formában, ha mást nem akkor látom a bűvalbäszott fejét, amikor összefutunk és rámnéz... Aztán persze rögtön ír valahol vagy felhív vagy odajön, és engem hibáztat és kérdezgeti, h nem lehetne-e folytatni. Eddig ezzel a típussal 100%ban ez a tapasztalatom. Köszi, többet nem.20L

"De nem olyan egyszerű ám egy ilyet kidobni, mert lelkiismeret furdalást okoznak, amikor elkezdenek tovább sírni, h de akkor ha én most kidobom őket, akkor az ő életük nem ér semmit, és azt hitték, h végre megtalálták amit kerestek, és most jajj de rettenetesen szär lesz nekik."

Na ez az. Ilyesmit próbáltam én is leírni. Ja és fontos! Az én barátom egyik sem. Én tud ÖNZETLEN lenni. :)

Olyan közös hangot ütöttünk meg, hogy nincs vita köztünk (esetleg néha kellemes csipkelődés, de tényleg csak az, kölcsönösen!)- és mindketten tudjuk, hogy nem komoly.

Előzékenyek vagyunk egymással, mindkettőnknek rendben a tartása, önértékelése. Nincs ennél jobb!

Bevallom, én vagyok kettőnk közül a határozottabb, de ez nem jelenti, hogy ő muja, vagy depressziós.

Ellenben a rosszfiú, és a depressziós fiú általában önző és érzékeny. Nem tudja ő szegény (illetve a rosszfiút nem érdekli), hogy ezzel a másik ellen tesz. Csak védi magát.

Ezért hangsúlyozom ki, hogy a depressziós fiú NEM egyenlő a kedves, önzetlen fiúval!

Attól, hogy csendes, bátortalan, visszahúzódó valaki, még NEM lesz kedves.

Sőt. A depressziós fiú folyton sajnálja magát. Mivel nincs önmagával kibékülve, ezért sértődős, hisztis, piszkálódó lehet. Persze, én, akinél "minden rendben"- fogadjam ezt megértően. Még véletlenül sem vágja vissza. Fogadjam az erős nyugalmával. Nézzem el neki. Ha nem, akkor én vagyok a "rossz".

Még ez a rizikó is benne van.

"még véletlenül sem vágjak vissza"

Persze ez csak egy példa, az is lehet, hogy egy ilyen srác abszolút nem piszkálódik, meghúzza magát, örül, hogy van végre valakije. Csak megjegyeztem, hogy gyakori.