Mit csináljak? Egyszerűen kevésnek érzem magam a barátom mellett. (lent)

Én 20/L, ő 19F. már lassan 2 hónapja jöttünk össze, együtt kezdtük az egyetemet tavaly. Nekem ő már kezdettől fogva nagyon tetszett, mindig csak bámultam, de nem mertem odamenni hozzá. Még csak álmodni se mertem volna, hogy egyszer -ráadásul elsőnek- egy ilyen pasim lesz. Amikor a többi lánnyal beszélgettem róla, nekik is tetszett, mondták is hogy biztos van már barátnője, esélyünk sincs nála... De tényleg ő egy tipikus szépfiú, magas, sportos, népszerű, ráadásul okos is, jól tanul. Nekem ő az első komoly barátom. Amit rólam tudni kell, hogy nem vagyok egy szep lány, de már kibékültem magammal, viszont adok magamra azért, a tanulmányi eredményeim pedig meg se haladják az Övét. Bármikor amikor megyünk valahová, (pláza, mozi, bevásárlóközp., stb..) kézenfogva, úgy érzem magam, mintha a többi lány (akik csodálkozva, irigykedve néznek minket meg engem) legszívesebben megtépne vagy nem tudom ... mintha én nem lennék Hozzá való. Erről még nem mertem vele beszélni. Amúgy mindketten nagyon szeretjük egymást. A kezdeményező fél ő volt egyébként, mikor odajött hozzám, köpni-nyelni nem tudtam, leblokkoltam, csak néztem rá mintha egy másik világba lennék :) ő meg egyszeűen rabul ejtett... Ő folyton mondja, hogy szép meg szexi vagyok, meg tetszem neki, ez nagyon jól tud esni, de ezt is csak tőle meg a barátnőimtől néha hallom. boccs az összevisszaságért