Mit csináljak? Egyszerűen kevésnek érzem magam a barátom mellett. (lent)

Szakíts vele. Ne láncold magadhoz; engedd, hogy egy szexi vadmacskával összejöjjön, amilyet megérdemel.

emiatt nehogy szakítsatok. üljetek le és mondd el neki, hogy mi bánt téged. abba bele se gondoltál, hogy esetleg azért van veled(és azért szeret), mert nem olyan vagy mint a legtöbb mai lány? gondolok itt a plázacicákra.

NE legyél butus.. nem véletlenül van pont veled. A világon bárkinél találhat az ember szebbet, de neki pont te vagy a szép, és szexi. Fogadd el magad, és ne foglalkozz mások véleményével. Biztos a belső értékeidet is szereti, ha nem gondolná komolyan, és csak libákat szeretne meghúzni, nem te kellenél neki, hanem egy kirakatbaba. :) És ne beszélj vele erről, intézd el magadban. Később mániákus féltékenységhez vezethet, és rámehet a kapcsolat, ha nem változtatsz. Nem vagy neki kevés, ha az lennén, nem járnátok.

Szerintem Te tuti egy szép lány vagy, csak nem tudod ezt magadról.:) És pont ez (is) lehet vonzó számára benned, hogy egy szerény, értelmes, normális lány vagy, nem pedig egy öntelt p*csa.

Szia! Az a helyzet, hogy amikor olvastam az írásod, a hideg is kirázott, mert ezt akár én is írhattam volna. Ugyanis: 20 éves vagyok, egyetemen ismertem meg a 19 éves fiút, akit szeretek.(Annyi a különbség, hogy mi nem vagyunk együtt sajnos, mert neki barátnője van.)Nekem sem volt még barátom. Ez a fiú is olyan, mint a barátod, egy olyan srác, akiről minden lány álmodozik. Nagyon okos, kedves, és irtó jól néz ki. És még az is igaz, hogy csoporttársaimmal mi is mindig róla beszélünk...:)És a lényeg, hogy nekem sincs önbizalmam, és sokszor gondoltam már bele abba, hogy ha valami csoda folytán akár csak randizni mennénk, mit szólnának az emberek az utcán, mit gondolnának rólunk. Szó szerint az, amit leírtál te is. nekem mindenki azt mondja, hogy szép vagyok, de csak azért, mert szebb vagyok, mint régen, amikor tényleg nagyon csúnya voltam. Lefogytam, adok magamra, csinosan öltözök, de úgy érzem mégis, hogy ez senkinek sem tetszik, nem hogy neki. Hát ennyi az én történetem. Valószínű, hogy nem is lesz folytatás, mert szereti a barátnőjét. (Akinek ha meglátom a képét, mindig elfog a sírás, mert ő tényleg gyönyörű, és tudom, hogy én nem vagyok olyan, vagyis soha nem fog rám a fiú úgy tekinteni...) marad hát az álmodozás, ábrándozás, és egy hajszálnyi remény. Bár most, hogy olvastam az írásod, ez a remény egy kicsivel nagyobb lett, hiszen vannak még csodák, mert te együtt vagy azzal, akit szeretsz. És ez a lényeg! ha ős is szeret, ne akard magad mellől elüldözni ilyen gondolatokkal! Élvezd ki kérlek! annyira lennék a helyedben...