Titeket zavar egy párkapcsolatban ha a párotoknak például látás vagy hallás proplémája van?

nem. miért zavarna?

Ha párkapcsolatról van szó, akkor alap, hogy elfogadjuk egymás defektjeit is. Ha összejönnék pl egy teljesen vak lánnyal, akkor azzal a megismerkedéskor is tisztában lennék, tehát úgy jó ahogy van. Vagy ha hallásbaja van, akkor hangosabban beszélek, ennyi. Ha a kapcsolatunk alatt történne valami amitől romlik vagy teljesen elveszik a látása vagy a hallása, akkor meg azért nem zavarna, mert attól még mint ember/társ nem változik meg.

Amúgy régebben egy nyári tábor alatt majdnem összejöttem egy lánnyal, akinek nagyon rossz volt a hallása (majdnem nulla, szájról olvasott főleg, de a hangosabb zenét valamennyire hallotta). Ez abszolút nem zavart, inkább az, hogy kb 200 km-re laktunk egymástól.

Nálunk nekem vannak hallásproblémáim, a barátom teljesen elfogadja, nem zavarja. Bár ha nem felém fordulva beszél, előfordul, hogy visszakérdezek párszor :)

/Halkan megjegyezném, hogy a hallásproblémásokkal nem a hangerőt kell az egekig emelni, hanem artikuláltan kell beszélni, sokkal jobban megérjük akkor a másikat./

Nem, egyáltalán nem zavar, tulajdonképpen nem is érzékelem különösebben. A gond igazából akkor van, ha emiatt önértékelési zavarai, kisebbségi komplexusai lesznek - tehát ha ő magát nem tudja elfogadni a "defektekkel", akkor felém is ezt sugározza.

Ismerek olyan nőt, akinek komoly kisebbségi komplexusa van a hallássérülése miatt, és teljesen bebeszélte magának, hogy a férjét nagyon zavarja (pedig szerintem ez nem igaz, ismerem a férjet, nem tudom róla elképzelni, hogy "szégyellné" a felesését, sőt, nagyon is szereti).